Szerzők: BORBÁS BARNA, STUMPF ANDRÁS
2023.11.23.
Részletek a műsorból:
A magyar labdarúgó-válogatott 3-1-re nyert a Montenegró elleni mérkőzésen vasárnap az Európa-bajnoki selejtezők tizedik, utolsó fordulójában, így csoportelsőként jutott ki a jövő évi németországi Eb-re. Ablonczy Bálint érzelmektől sem mentes fociértelmező bejegyzést írt ezek után, mely rendkívül népszerű írás lett, de az alatta levő kommentmezőben nagy vita alakult ki a foci értelméről is. Miért született egyáltalán a bejegyzés?
Ablonczy Bálint: Az volt az alapvető állításom – ellépve minden sportszakmától, Szoboszlai Dominik cselezési képességétől, Dibusz Dénes reflexeitől és a magyar válogatott taktikai felállásától –, hogy a futball ennek a nagyon töredezett, nagyon sok szempontból egymásnak feszülő világnak az utolsó nagy közös nyelve. Olyan globális nyelv, amit mindenki beszél, amihez mindenki viszonyul valahogy. Talán még a Pető Péter is valami hasonlót fogalmazott meg a 24.hu-n, hogy ugye nincsen magyar globális könnyűzenész, teniszező, filmalkotó, akit mindenki ismerne, és most éppen felnövőben van egy olyan futballistánk, Szoboszlai Dominik, akin keresztül a magyar futball és ezzel együtt a magyar sportteljesítmény ismét ott van a világ térképén. Ez volt az első állításom, a második állításom pedig az, hogy minden emberi közösséghez, nemzeti együttéléshez kell összetartozás. És ebben az egyébként szintén nagyon töredezett, egymásnak feszülő magyar világban a kevés utolsó nagy összetartó érzések egyike a futball, ami egyébként átlép csomószor politikai határokon, jövedelmi viszonyokon is.
Honnan ered a futballőrület és maga a jelenség, ami képes azt létrehozni, amiről Bálint beszélt?
Borbás Barna: Vissza kell menni 100-120 évvel ezelőttig, a magyar futball hőskoráig és kezdetéig, hogy ezt megérthessük. Ebben a korszakban futballozott a dédapám, Borbás Gáspár, a magyar válogatott első gólszerzője, akiről tavasszal könyvet jelentettünk meg. […] Már 120 évvel ezelőtt leírták, hogy az „kölcsönzi a futball érdekességét”, hogy „ember küzd ember ellen, nem az egyéni, hanem a csapat, a város vagy a nemzet dicsőségéért”. Figyeljük meg, hogy hívták kezdetben a válogatottat: reprezentatívok. Kit „reprezentálnak”? A nemzetet, a magyarságot, a tágabb közösséget. Vagyis nagyon érdekes, hogy már ott, a futball hajnalán önmagán túlmutató jelentőséget kapott. Nem véletlenül mondta a híres olasz edző, Carlo Ancelotti: „A futball a legfontosabb a világ lényegtelen dolgai közül.”
De miért pont a futballból lett az, ami, miért nem más csapatsportból?
Borbás Barna: Valóban léteztek más csapatsportok, például a krikett, a rögbi vagy a méta, de a focihoz a „belépési küszöb” alacsonyabban volt és van. Hogy ha van egy labdád és tudsz ácsolni két kaput, akkor játszhatod. A többi sporthoz ütő kell, bonyolultabb felállás kell, a szabályok sem biztos, hogy elsőre egyértelműek. Nagyon érdekes, hogy az 1800-as évek végén, amikor megrendezték Magyarországon az első szabályos futballmeccseket, akkor feljegyezték, hogy azok az emberek is értik, hogy itt mi történik, akiknek erről előtte egy szót se szóltak. Ránézel, és érted, hogy mi a cél, mit kell csinálni.
Hol tart ma a magyar futball?
Ablonczy Bálint: Emlékszem még olyan Észtország elleni válogatott meccsre 2003-ból, ahol 457 fizető néző volt. Tehát azért mélyről indultunk. Előrelépés történt a férfi válogatott tornára való kijutásában, a regisztrált játékosok számában. Az MLSZ friss tanulmánya szerint nincs viszont előrelépés abban, hogy nem valósult meg a korábban kitűzött cél, hogy évente kettő magyar klubcsapat legyen főtáblás nemzetközi kupában. A klubfutballunkkal tehát gond van. Baj van az utánpótlással is: cél volt, hogy az utánpótlás-válogatottak közül négyévente egy legalább legyen dobogós valamelyik nemzetközi tornán – ez nem sikerült, maga Csányi Sándor is elmondja, hogy komoly gond van ezzel. A legfontosabb, hogy nem történt előrelépés, hogy fenntarthatóan működjön a klubfutball, ami hosszú távon is lehetővé teszi a labdarúgás eredményességét. Az MLSZ-körkép megnézi, hogy milyen bevételekből működik a magyar klubfutball, és még a közép-európai szomszédainkhoz képest is nagyon alacsony a jegybevétel meg a merchandising. Persze senki nem abból él, hogy mezeket ad el, de azért nem mindegy, hogy hol áll ez a klub költségvetésben. Az a helyzet, hogy a magyar klubok nagyon jelentős részben állami és önkormányzati forrásból élnek. És ez baj, ez hosszú távon nem jó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.