Szerző: PETŐ PÉTER
2023.11.06.
Ha feltételezzük, hogy a Fidesz-logika nem tart őszi szünetet, akkor Fidesz-racionalitások sora szól a direktor azonnali eltávolítása mellett.
1. Autoritás. L. Simon kvázi karikírozott egy minisztert, azaz a Főnök, Orbán Viktor kormányának egy tagját. Elvégre a múzeum rögzítette, megteszi, amit lehet, aztán a jogszabályt átnézve jelezték, nem tudnak sajnos személyit elkérni, végül L. Simon a Facebookon tudatta, micsoda sorok állnak a múzeum előtt. Ez olyasmi, amit a pártban nem lehet megtenni, nyilvánosan jelezték a kormány egyik kulcsjogszabályának abszurditását. Azzal, hogy a renitensnek mennie kellett, a kormány újra világos üzenetet küldött minden intézményvezetőnek, politikusnak, Fidesz kegyéből eljáró döntéshozónak: az autonómiának vannak határai, az autoritásnak pedig nincsenek kihívói.
2. Sikerkritérium. L. Simon nagyon régi fideszesként is elkövette azt a hibát, hogy nem értette a Fideszt. Rosszul azonosította munkájának sikerkritériumait. Ebben a rendszerben és a Fidesz totális politikafelfogásában ugyanis a legfőbb sikerkritérium nem a kiállítás sikere, hanem a Fidesz-szavazók száma. (Éppen ezért nem lényeges például a nézőszám sem az állami médiában.) Azaz a legvégső kérdés, hogy az adott intézkedés, eljárás a nap végén a Fidesz táborának egyben tartását, a nagy történet integritását szolgálja-e. Az elsődleges funkció ugyanis nem a legmenőbb, -jobb kiállítások létrehozása, hanem a politika megtámasztása.
3. Gyermekvédelem. A Fidesz kulcstémáinak egyike az úgynevezett LMBTQ-lobbi elleni háború, amelynek keretében megvédi a magyar gyermekeket. Ennek sikeréhez nélkülözhetetlen, hogy a lehető legkomolyabb veszélyként azonosítsa mindenki, akinek szerepe van a projektben. Pont úgy, mint például a migrációt. L. Simon eljárásával – még ha akaratlanul is – mintha az egész gyermekvédelmi műsor komolytanaságát jelezte volna. Noha már az is elég lett volna, hogy Csák jelzése nyomán nem állított fel azonnal korhatárkapukat az ajtóban. És mindegy, hogy ez nem következik a jogszabályból, megvalósíthatatlan, és így tovább. Ám nem azért fideszes a múzeum vezetője, hogy a Fidesznek magyarázkodnia kelljen, ha akar valamit. Merthogy ők ezzel üzenni akartak a szavazótábornak, és tökéletesen érdektelen, hogy a Nemzeti Múzeum igazgatója, a párt meghatározó kultúrpolitikusa úgy egyébként mit gondol erről az egészről. Pláne az, hogy a valóságban működik-e a távoltartás: a lényeg a történet, nem pedig az, bemennek-e a kíváncsi kamaszok a múzeumba kezükben az okostelefonnal, amelyen aztán bármit elérhetnek nulla másodperc alatt.
4. Mi Hazánk. Egyre inkább tűnhet úgy, hogy a Fidesz szavazótáborának a szélén van egy Mi Hazánk-veszély. Noha a párt valamilyen mértékben nyilvánvalóan kontrollált, ám a Fideszben pontosan értik, a politika egy pontig menedzselhető, ám egy ponton túl kontrollon kívüli része is van. Azaz a Fidesz széléről leváló választók viszonylag könnyen csúsznak a Mi Hazánk felé, miközben sokkal nehezebben elérhetőek a túloldali „Gyurcsány és vidéke” tábor számára. Ahogyan a Jobbik történetének első szakasza, úgy a Mi Hazánk is rejt vidéki kockázatokat a fidesznek, mert néhány százalék váratlan odaszakadása bizonyos körzetekben fontos lehet, ha a Fidesz a negyven százalék környékén stabilizálja támogatottságát, s nem tud visszamászni az ötvenes tartományba. Minthogy ez létező veszély, erre koncentrálnak. A túloldalon L. Simon korrekt eljárása úgysem hozna nekik semmit, az az urbánus elit, amely méltányolja az igazgató viselkedését, elérhetetlen és érdektelen számukra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.