Szerző: Amerikai Népszava
2023.11.13.
Ez azt jelenti, hogy a „szuverén” személy, akit abszolút hatalom és a végső döntés joga illet meg, a szuverenitás megtestesítője. A szuverenitás a mindenki mástól független hatalom, amikor a szuverén személy az akaratát korlátlanul, mindenkire és mindenre kiterjedően, s minden külső korlát, elszámolási kötelezettség nélkül gyakorolja. A modern korban ezt nevezzük diktatúrának, ami a „szuverén” abszolút uralmát jelenti, a „szuverén” személy pedig nem más, mint a diktátor.
Muszáj ezt világossá tenni, mert a „szuverén” és a „szuverenitás” túl szép, emellett legitim történelmi fogalmak, amelyeket legitim és törvényes abszolút monarchiákra alkalmaztak, amelyek még akkor is törvényesek voltak, ha az uralkodónak abszolút jogai voltak. A felvilágosodás a francia forradalom után a legteljesebb mértékben elvetette a szuverén uralkodó által gyakorolt hatalmat. A szuverenitás az állam egészét illeti meg, de a hatalmi ágak szétválasztása és a plurális politikai rendszer keretein belül.
Aki ezt a „szuverenitás” fogalmat elutasítja, megtagadja, az csaló, mert nincs alkotmányos alapja a hatalom kizárólagos gyakorlásának, amit még a Fidesz házi alaptörvénye is tilt, megörökölve az utolsó törvényes magyar Alkotmányból. A népfelség elve eleve kizárja a „szuverén” személy által gyakorolt szuverenitást, korlátlan hatalmat, az annak ellentéte. A jelen korban a „szuverenitás” fogalma diktatúrát takar, a „szuverén” pedig diktátort, ahogy Orbán szuverenitásvédelme sem az állami szuverenitást, hanem az ő diktatúráját védi.
E bevezető után kell a Szuverenitás Konferenciára tekinteni, amely a „szuverenitásvédelmi törvények” megszavazása előtt próbálja a diktatúra fogalmát helyettesítő pozitív csengésű szuverenitás fogalmat a köztudatba csempészni. Az emberek „szuverenitás” alatt magyar állami függetlenséget és külső beavatkozás nélküli önállóságot értenek, miközben nem azt jelenti, hanem a pluralizmus felszámolását, a diktatúra törvényesítését, s Orbán, a diktátor hatalmának és korlátlan uralmának védelmét. Erre irányul a „szuverenitás” törvénye.
A csalás és a megtévesztés alapja az, hogy a külföldről érkező támogatásokat tünteti fel abban a színben, mintha külső beavatkozás lenne Magyarország életébe, és külföldi érdek befolyását jelentené, ami korlátozná Magyarország „szuverenitását”. A cél azonban nem ez, hanem az Orbánnal szemben álló mindenféle politikai ellenzék, civil társadalom és a média korlátozását, mindenféle forrástól való elzárását, amely ahhoz szükséges, hogy munkájukat elvégezzék, ami a hatalom korlátozását, ellenőrzését és a pluralizmus védelmét jelentené.
Magyarul, sikerült megint egy abszolút hazug, hamis fogalmat bevezetniük, amivel a népet becsapják, megtévesztik és félrevezetik, amivel maguk mellé állítják, miközben a néptől az utolsó önrendelkezést, a népfelség gyakorlásához szükséges utolsó eszközöket veszik el. A „szuverén” pontosan olyan, mint Edward király, az angol király, aki vágtat fakó lován, nem alhatik, amíg van bárki, aki veszélyt jelenthet az örökké tartó korlátlan hatalmára, törvény feletti uralmára, a diktatúrájára. Beteg, paranoiás, mint minden diktátor.
Ezért nincs korlátozott diktatúra, s ostobaság hibrid rendszerről beszélni, mert a diktátor természetéből fakad, hogy nem tűr, nem tud elviselni semmiféle pluralizmust, hibriditást, csak az abszolút és korlátlan hatalmat. Minden diktatúra erőszakhoz, teljes elnyomáshoz, és a végén forradalomhoz, öldökléshez vezet. Nem lesz ez másképp Orbán diktatúrájával sem, amely nem a hibriditástól halad a totális uralom felé (Orbánnak már ma is totális uralma van), hanem a látszattól a valóság felé, a demokrácia látszatát is megszüntetve...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.