ORBÁN KÉT MACSKA VOLT

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.11.14.

„Nem lehet hazugságban élni” – jelentette ki Orbán Viktor a Századvég folyóirat harmincadik születésnapi konferenciáján, ami alcímként a szuverenitás szót viselte, talán a mostani irány miatt nem egészen véletlenül. És bár már nagyon sokszor gondolta azt az ember, egyáltalán nem érdemes foglalkozni azzal, amit ez az alak a kappanhangján és ajkait nyalogatva nagyon gyakran előad, erre azért már fölkapta a fejét, hogy nocsak.

Mert azonmód, mint valami villámcsapás hasított belé az, ami az idézett mondatból következik, hogy akkor ezek szerint maga Orbán Viktor immár nem is él, ha egyszer hazugságban nem lehet. Mert a szemünk előtt fetreng abban már három évtizede, mostanában azonban egyre inkább súlyosbodóan. Még továbbá az is elhangzott ezen a jeles eseményen, hogy „a liberálisok az új kommunisták”, ami azért már döfi.

Ránéztünk ezen a ponton a Liberális Internacionálé hajdani alelnökére, aki Orbán maga, immár viszont a sokadik alakban. Konzervatívból kereszténnyé, majd illiberális fasisztává alakulva át, és képes azt a szemünkbe mondani, hogy hazugságban élni nem lehet. Holott az a buborék, amit magának kialakított, amiből képtelen kilátni, a hazugság maga, ezért bátorkodtunk megjegyezni, hogy a saját maga által kreált definíció szerint voltaképp nincsen is.

Ennek ellenére vagy tán éppen ezért ez a beszéd, illetve kinyilatkoztatás valójában egy pályaívet rajzolt önmagáról, így az országról is, ami a hazugság maga. S ha kéretlen kelletlen foglalkozunk vele, az azért van, mert ez az alak tulajdonképpen Magyarország, bármennyire is szomorú ezt megállapítani. Ellent vetni ennek a kijelentésnek ugyan lehet, ám, ha alaposabban belegondol az én nyájasom, kettőt lépni nem tud, ahol ne lenne ott a sajnálatos lenyomata.

A sötét árnya vagy árnyéka inkább. Ilyképp, amikor e beszéd kapcsán is megállapítjuk majd Orbánról azt, amit, akkor saját magunkról is készítünk jellemrajzot úgy, hogy voltaképp azok sem mi vagyunk, így a skizofrénia halmozott esete forog fenn dolgozatunkban, mint a szürreális Magyarország képe-mása. Mert összességében az a lehangoló kép, hogy a magyarok nagy része istenként tiszteli ezt a kétséges állagú alakot, a bizonyítvány tehát közös.

Hogy azzal, amit majd alább slágvortokban megmutatunk egy meghasadt elméről, magunkat jellemezzük, hiszen miattunk van hamarosan másfél évtizede hatalmon, mi juttattuk oda, mi tartjuk ott, és nekünk mond ilyeneket: „Akik liberális hegemóniát akarnak, azok történelmi értelemben kommunisták”. Mondhatnánk erre az igazat, miszerint, akik konzervatív hegemóniát akarnak, azok történelmi értelemben nácik. De ennek se lenne semmi értelme.

Hogy e beszéd alapján Orbánnak minimum két énje van, az most már teljesen világos...

ITT OLVASHATÓ