„NEM AZÉRT MONDOM EL A VÉLEMÉNYEMET A DIKTATÚRÁRÓL, HOGY AZ ÍRÓ BARÁTAIM MEGLAPOGASSÁK A VÁLLAM”

24.HU
Szerző: KRÁNICZ BENCE
2023.11.05.

Luiz Schwarcz Brazília legnagyobb könyvkiadójának alapítója, egy magyar holokauszttúlélő fia, és bipoláris depressziós. Gyerekként nem merte kérdezni Budapesten bevagonírozott apját a vészkorszakról, mert félt a szomorúságától. „Budapesten éreztem meg először, hogy valamilyen formában foglalkoznom kell vele, miért és mennyire maradt ismeretlen számomra az apám. Ki kellett töltenem valamivel az űrt, ami mindig is ott tátongott a kapcsolatunkban” – mondja, mi vezetett el Légszomj című könyvének megírásához, amely egyszerre az apja háborús traumájának és a saját mentális betegségének története. A könyv súlyos témái mellett politika és könyvkiadás viszonyáról és az olvasó iránti udvariasságról is beszélgettünk a Margó Irodalmi Fesztivál meghívására Magyarországra látogató szerzővel.

Budapesten beszélgetünk, ahonnan közel nyolcvan évvel ezelőtt az apját és a nagyapját vonattal vitték koncentrációs táborba. Ön évtizedekkel ezelőtt járt itt először. Akkor fenyegető, közömbös, vagy jó érzés volt itt lenni?

Megindító élmény volt. Bevallom, nem is számítottam rá, hogy ennyire megérint majd. Emlékszem arra a pillanatra, ahogy megálltam apám régi otthona előtt, egy Paulay Ede utcai épületnél. Nyitva volt a kapu, be tudtam menni a házba, és a belső udvarból felláttam a lakásokig. Akkor elsírtam magam. Utána láttuk a golyónyomokat az épület falában.

Később elmentünk a zsinagógába, ahol újra sírni kezdtem. Ekkor jutott eszembe először, hogy könyvet kellene írnom az apám történetéről.

Akkor még az volt a tervem, hogy egy fiú lesz a főszereplő, aki nem ismeri jól az apját, ezért különféle szerepekbe helyezi őt a képzeletében, Rigolettótól westernhősön át japán rajzfilmfiguráig. Ezt a könyvet végül nem írtam meg, de Budapesten éreztem meg először, hogy valamilyen formában foglalkoznom kell vele, miért és mennyire maradt ismeretlen számomra az apám. Ki kellett töltenem valamivel az űrt, ami mindig is ott tátongott a kapcsolatunkban...

ITT OLVASHATÓ