Szerző: BÓDIS ANDRÁS
2023.11.29.
Van, ahol azt mondják: a tőzsde a szabad társadalom, a szabad piacok, a gazdaság „szentélye”. Magyarországon ez nincs így, de a börzének – akár a parlamentnek – azért van még némi rangja. Nem mindegy tehát, hogy ki az úr a Budapesti Értéktőzsdén. Jelentjük, mára itt is megvan a minősített többség. Ráadásul ez valóságos, nem felfelé torzított kétharmad: a 37 patinás, érdemi teljesítményt nyújtó nyrt.-ből 25-be már betette a lábát a hatalom. Miért jó ez a NER-nek? Presztízsokokból, illetve talán azért, mert egy tőzsdei céget nem lehet csak úgy elszámoltatni – hiszen akkor az „ártatlan kisbefektetők” is sérülnének.
Néhány hete interjút közöltünk a világ leggazdagabb magyarjával. Az Egyesült Államokban élő, a részvénykereskedelmet forradalmasító Thomas Peterffy itteni füleknek talán szokatlan dolgokat mondott: „Tőzsde nélkül nincs szabad társadalom; nem véletlen, hogy a szocialista diktatúráknak mindenütt első dolga volt megszüntetni a börzéket. (…) A tőzsde végső soron egy szabad társadalomban a szabad piacok legfontosabb kulminációja. Olyan platform, ahol mindig az a cég nyer, amelyről a kis- és nagybefektetők elhiszik, hogy ő fogja a legjobban kielégíteni az igényeiket – ezért a célért pedig a legjobb vállalkozók versenyeznek.”
Nos, amikor 2015-ben a jegybank osztrákból nemzeti kézbe vette a Budapesti Értéktőzsdét (BÉT), a Matolcsy Györgyék rosszallóan megjegyezték: „a kibocsátások száma és a forgalom olyannyira lecsökkent, hogy a tőkepiac jelenleg nem tölti be a szerepét”. Ezért a Magyar Nemzeti Bank erősen fogadta, hogy hamarosan minden másképp lesz, a tőzsde a hazai vállalatok számára a tőkebevonás talán legfontosabb intézményévé válik. A cél, hogy „a gazdaságban lévő megtakarítások minél hatékonyabban és minél nagyobb mértékben a beruházások felé áramoljanak”, azaz valamelyest közelítsünk az álomszerű Peterffy-modellhez.
Az akkor – vagyis 2015-ben – 25 éves BÉT-en 45 cég papírjai forogtak, hat évvel később pedig 38 nyilvánosan működő részvénytársaságot számolt meg a Szabad Európa. Most mi is elkészítettük az aktuális lajstromot, melyen ugyan már 62 aktív tőzsdei vállalat szerepel, de ezek közül 25 csak a „futnak még”-kategóriába sorolható. Vagy azért, mert tavaly, esetleg idén új szereplőként robbant be a parkettre – tehát korai az ítéletalkotás –, vagy azért, mert 2022-ig olyan alacsony árbevételt, eredményt, vagyont mutatott fel, hogy egyszerűen méltatlan lenne összevetni a patinásabb és érdemibb szereplőkkel.
Ahogy tehát az alábbi gyűjtésünkből kiolvasható, 37 olyan magyar tőzsdei cégünk van jelenleg, amelyet érdemes volt górcső alá venni. Ami azt jelenti, hogy a 2015-ös jegybanki célok nem teljesültek; a BÉT nem népesült be, a hazai érdekeltségek nem a tőzsdén keresztül akartak tőkéhez jutni, nincs nyoma a Péterffy-értelemben vett versenynek. Ennek okait a szakma elsősorban abban látja, hogy a cégek a piaci (kis)befektetők kegyei helyett a kevésbé kockázatos kormányzati pénzekre, a központi kötvény- és hitellehetőségekre hajtottak.
Aligha csoda, hogy a Forbes legértékesebb családi cégekről szóló 2023-as listáján csak elvétve tűnik fel BÉT-vállalat, sőt, a legnagyobb árbevételű magyarországi vállalatok között is csak a Mol, az OTP, a Magyar Telekom és a Richter képviselte bombabiztosan a tőzsdei „kasztot”; rajtuk kívül legfeljebb néhány friss megkapaszkodó látszik még az élbolyban.
Mindezek után adódik a kérdés: miért fontos egyáltalán, hogy mi a helyzet a BÉT-en? Miért kell előrukkolni azzal a friss számításunkkal, hogy
az értékelhető „bőrben” lévő 37 nyrt. közül immár 25-ben ott van a NER,
azaz megvan a kétharmad? Kit érdekel, hogy Mészáros Lőrinc befolyási övezetében öt, a Tiborcz–Jellinek-tengelynél három, más kormányzati kegyelteknél további hat tőzsdei nagyvállalat landolt az elmúlt években, 11 érdekeltségben pedig állami befektetők, illetve állami léttől megfosztott, közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (a híres-hírhedt Fidesz-közeli „kekvák”) biztosítják a NER-jelenlétet?
Nos, egyrészt a tőzsde még mindig elitklubként van jelen a gazdasági szereplők tudatában. Ha Mészáros Lőrinc, Tiborcz István és Jászai Gellért nemcsak az egységnyi idő alatt lehívható állami források menedzselésében jeleskednek, hanem úgymond képesek egy szabályozott, nyilvános versenykörnyezetben is helytállni, akkor bizony tényleg alkalmasak a „nemzeti nagytőkés”-címre – gondolhatják sokan. Ez még igaz is lehetne, ha az érintettek tőzsdei körülmények között nem akarnák használni a kormányfőig érő kapcsolatrendszerüket. Ám, mint az alábbiakból kiderül, nagyon is használják. Ettől függetlenül az önképük alighanem az, hogy ők immár igenis tőzsdeérett, elismerésre méltó figurák.
A leggyakorlatibb haszna Mészárosék BÉT-jelenlétének pedig az lehet, hogy egy esetleges későbbi elszámoltatáskor ezeket az nyrt.-ket nemigen lehet tőlük „begyűjteni”, hiszen a cégeikben lévő ártatlan kisbefektetők – akarva-akaratlanul – élő pajzsként védik a nagyobb halakat is.
Nézzük tehát, mivé lett mostanra a BÉT!
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.