Szerző: KERÉNYI GYÖRGY
2023.11.15.
A közös listás ellenzék 2019-ben megszerzett önkormányzati pozícióinak nagyjából felét fogja elveszíteni jövőre, hacsak nem lesz valami váratlan fordulat – írta 2023 júliusában Tóka Gábor választási adatelemző a Vox Populi blogon. Ugyanis a 2019-es önkormányzati választás idején még 258 település volt Magyarországon (a 3177-ből), ahol a közös listán induló ellenzék szavazataránya felülmúlta a Fideszét, a 2022. áprilisi országgyűlési választáson pedig már csak 66.
A váratlan fordulat elmaradni látszik, az ellenzéki pártok a magyar gazdaság válságából, az uniós támogatások befagyasztásából és a hatalmas inflációból sem profitáltak politikailag.
Cikkünkben arra vagyunk kíváncsiak, hogy ha már nekik nem sikerült, az ellenzék önkormányzati politizálása hozzájárulhat-e a sikerükhöz 2024-ben. Vagy – amiatt is, mert egyszerre szavazunk a helyhatóságokra és az Európai Parlament magyar képviselőire – az emberek országos pártpreferenciájuk alapján voksolnak majd a nagyobb településeken?
Három nagyobb önkormányzatot, budapesti kerületet választottunk ki elemzésre, a II.-at, a VIII.-at és a IX.-et. Mindháromban 2019-ben vette át az ellenzék az irányítást, és három markánsan különböző polgármesteri politizálási mód jellemzi őket.
Kíváncsiak voltunk arra, látszottak-e a hatalmi politikán kívüli szempontjaik is, alternatívát tudnak-e mutatni a Fidesz hatalomgyakorlásához képest. Vannak-e olyan figyelemre érdemes közpolitikai kezdeményezéseik, amelyek akár szavazatokat is hozhatnak, vagy a XXI. századi, törzsiesedett politikában – ahogy ezt sok elemző, itthon elsősorban Török Gábor állítja – csak a hatalmi politika és a politikai szereplők számítanak, a tartalom, a programok nem? Milyen hatalompolitikai szempontok fedezhetők fel a szakpolitikai döntések mögött? Megújíthatja-e a politikát a helyhatóságokban kipróbált divatos, új irányzat, a részvételiség, a polgárok bevonása?
A helyhatóságok az emberekhez legközelebbi politikai szint, de a a részvételi arányok tanúsága szerint mégsem annyira fontos a lakosságnak: 2006 őszén volt a legmagasabb a választási részvétel, 51 százalékos. E szerint az emberek nem érzik a súlyát a helyi döntéshozatalnak, ugyanakkor csak a miniszterelnök és a polgármesterük nevét szokták tudni (esetleg még az államfőét).
Természetesen míg a kistelepüléseken a szereplők ismertsége, helyi elfogadottsága a döntő a települési választáson, a nagyvárosokat erősen átpolitizálja a nagypolitika.
Az elbukott 2022-es választás után minden elemző azt mondta, és minden párt fogadkozott, hogy ezt teszi: erőt gyűjt, közösségeket teremt. Hogyan sikerült ez helyben, helyi politikusaik révén? Bár minden politikus azt mondja (főleg most, az országos választási helyosztás füstös szobákban született alkuinak paravánjaként), hogy „a helyi tárgyalások arról szólnak, hogy az önkormányzatokban hogyan tudják a helyi érdekeket a legjobban képviselni”, hogyan értelmezik az egyes polgármesterek és csapatuk a helyi érdekeket, és valóban az-e a legfontosabb egy százezres település választásán?
Cikkünk megírásához kerületenként öt–hét politikussal (a Fidesz politikusai egyik kerületben sem válaszoltak a megkeresésre), háttéremberrel és a kerületben aktív civillel folytattam háttérbeszélgetéseket. Különösen támaszkodtam a közgazdász-szociológus, de nem ebbéli, hanem évtizedes civil résztvevő/aktivista minőségében megkeresett Bódis Lajos információira, értékeléseire és az általa az évek során kikért sok közérdekű adatra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.