Szerző: BALASSA TAMÁS
2023.11.05.
Rostás Árpád dolgos ember, cigány vándorasztalos, aki büszke a keze munkájára, s hogy intézetből indulva restaurátorként dolgozott a versailles-i kastélyban, és bölcsőt készített Vilmos herceg gyermekének. Ha a Mindenható is megsegíti, Ferenc vatikáni rezidenciája sem marad Rostás-féle trónszék nélkül. Ha így, ha úgy, a pápai áldás már attól az igyekezettől megjöhet, amit a 61 esztendős férfi munkában belerakott a cigány-magyar-barokkos intarziákba. Árpádot nem kerülték el az előítéletek, de ezek a súrlódások úgy csiszolták, ahogy a keze nyomán tisztul a fekete dió, és előjön a több száz éves anyag nemessége.
– „Rostás Árpád vándorasztalos”, ez a cím senkit sem érdekel. De az „Árva cigány gyerek faragta a magyar címert, és felajánlotta tizenötmillió magyarnak”, az már igen! Vagy ahogy gondolod, de legyen szívhez szóló! – mondja a telefonban, miközben próbálnám leszoktatni arról, hogy egyszerre kétszáz képet postázzon a Whatsapp-mappámba. Nagyon tele van a felhőm Árpáddal, de nehéz haragudni rá. Ott áll a fotókon árva cigány gyerekként a Loire menti kastélyokban, feltűrt ingujjal, patinás falak között a Rostás-féle vizeletes-lótrágyás (amúgy titkos összetételű) páclével, és nem megújít, hanem a régi világokat varázsolja vissza.
Ezt csinálja a kaposvári műhelyében is, ahol csak mesél és mesél, plafonig stószolt, több száz éves bútorok között tart művészettörténet-órát ónémet tükrök, barokk asztalkák és Sissi hintója társaságában...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.