ITTHONRÓL NEM LÁTSZIK, DE FORRONG AZ EGYHÁZ – AFRIKA ÉS KELET-EURÓPA FÚRHATTA MEG FERENC PÁPA REFORMJÁT

VÁLASZ ONLINE
Szerző: LAKY ZOLTÁN
2023.11.20.

Bár a fősodratú hazai egyházi sajtóból és a kormánymédiából ebből szinte semmi sem jött át, kiéleződött a katolikus egyházon belül zajló „kultúrharc”. A Ferenc pápa pontifikátusát végigkísérő viták a „szinodalitásról” rendezett püspöki tanácskozás körül és egy amerikai püspök eltávolításában csúcsosodtak ki. A szinódust az egyház konzervatív tagjai Pandora szelencéjének tekintették, míg a progresszívok azt remélték, hogy megnyitja az utat a melegek és nők „egyenlő jogai” előtt. A jelek szerint egyik félnek sem lett igaza, mivel az egyház súlypontja a globális Dél, főleg Afrika felé tolódik, amelynek képviselői még az LMBTQ kifejezést is kiszavazták a szinódus záródokumentumából.

„A már megkezdett reflexiós munkára építve tisztázni kell a szinodalitás jelentését különböző szinteken, lelkipásztori, teológiai és kánonjogi értelemben. Ez segíthet elkerülni annak a veszélyét, hogy a fogalom túl homályosan vagy általánosan hangozzék, múló szeszélynek vagy divatnak tűnjön” – áll a Püspöki Szinódus XVI. Rendes Közgyűlése első ülésszakának végén megszavazott szintézisdokumentumban. Vagyis három évvel azután, hogy Ferenc pápa meghirdette a „szinódust a szinodalitásról”, majd lezajlott annak egyházmegyei és kontinentális szakasza, végül a Vatikánban összegyűlt a világegyház 365 küldötte, s sikerült megfogalmazniuk, hogy a 2024-ben esedékes második ülésszakra, a szinódusi folyamat végére jó lenne tisztázni, mit is jelent a fogalom, amiről több éve tanácskozni kellene.

Itthon a hivatalos egyházi sajtó nagy terjedelemben és korrekt, tényszerű híradásokban számolt be a szinódus menetéről, az ülésszak hangulatáról, a témák köréről, megszólaltatva az ülésszak magyar résztvevőit is. Ám hogy az egyes témákban milyen álláspontok feszültek egymásnak és ebből mi következik a gyakorlatban az egyház számára, mindarról az általánosságokon túl szinte semmit sem lehetett megtudni. Ami persze részben érthető, hiszen az ülésszak zárt ajtók mögött zajlott.

Csakhogy kevés jött át abból a feszültségből is, ami a szinódus körül a nyugati katolikus nyilvánosságban volt kitapintható. Merthogy az egyház konzervatív köreiben az egész szinodális folyamatot mély bizalmatlanság övezte, a tanácskozás körül tovább nőtt az ellentét az egyház reformpárti és a pápával szemben kritikus, a megújulási törekvéseket fenntartásokkal szemlélő része között. Ez egészen odáig vezetett, hogy Ferenc november 11-én felmentette hivatalából az egyik leghangosabb bírálóját, a kelet-texasi Tyler püspökét, Joseph Stricklandet.

Mindebből az elvileg keresztény magyar kormányhoz kötődő média is keveset mutatott meg. Noha az LMBTQ slágertéma hasábjaikon, és az elmúlt években számtalanszor bírálták a német katolikus egyházban ezen a téren zajló, megítélésük szerint negatív folyamatokat, most elvétve kaptak hangot felületeiken a pápát ért egyházon belüli kritikák.

Emlékezetes: a korábbi, gyakran alpári bírálatok után a kormánypárti média újabban Ferenc-párti fordulatot vett, a tavaszi pápalátogatás idején már körülrajongta az egyházfőt, a hangsúlyt pedig az ukrajnai „béke” ügyében látszó egyetértésre helyezte. Több kormánymédium – így a Mandiner, a Magyar Nemzet és az Origo – most még Strickland püspök kirúgásáról sem számolt be.

A szinódussal kapcsolatos ellenvélemények csak a katolikus nyilvánosság alternatív felületein jelentek meg, kisebb elérésű és változó kvalitású médiumokban. Pedig a kérdés és a vita egyházi forrásaink szerint foglalkoztatja a magyar egyházi közeget is, csak a feszültség elkerülése érdekében jobbnak látja csendben beszélni róla. A hazai delegátusok egy része szerepet játszhatott a záródokumentum alakításában is – a Washington Post szerint lengyel kollégáikkal együtt a magyarok támogatásával tudták érvényesíteni érdekeiket az afrikai püspökök...

ITT OLVASHATÓ