Szerző: 24.HU
2023.11.04.
A közelmúlt legemlékezetesebb és legfontosabb temetései valójában már régen, több mint három évtizeddel ezelőtt zajlottak. A rendszerváltás évében, 1989-ben ünnepélyesen újratemették Nagy Imrét és mártírtársait, és nem sokkal később a kivégzésüket megrendelő Kádár Jánost is felravatalozták. A két esemény képeit a fél ország még ma is fel tudja idézni magában.
Az 56-os hősök ravatala a Műcsarnok lépcsőjén állt százezres tömeg előtt, majd az Új köztemetőben temették el őket. A június 16-i rendezvényt vég nélküli egyeztetések után az állampárt és a formálódó ellenzék közös szervezésében tartották meg. Kádár János ravatala egy hónappal később a Széchenyi rakparti MSZMP székházban állt, ahol a meghirdetett este 8 óra helyett hajnal 1-ig fogadták a gyászolókat. Július 14-én temették el a Fiumei (akkor Mező Imre) úti temető munkásmozgalmi panteonjában.
A minisztertanács lapja, a Magyar Hírlap Kádár temetésének másnapján a vezércikkben kívánta oldani a két temetés közötti feszültséget, ezért nem győzte hangsúlyozni, hogy nem létezik két nemzet, Nagy Imre és Kádár János egy nemzet fiai voltak, és egy nemzetnek csak egy történelme van. Bármit gondoljunk is erről, az mindenesetre tény, hogy mindkét ravatalnál sokan jelentek meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.