„HA A PALESZTINOK REMÉNYT LÁTNAK, ELFORDULNAK A TERRORISTÁKTÓL” – AZ IZRAELI TÖRTÉNÉSZ SZERINT KÖZELEG A BÉKE

VÁLASZ ONLINE / INTERJÚ
Szerző: ABLONCZY BÁLINT
2023.11.14.

Nem mindennap készít történész szakmunkájából filmet a Netflix, Uri Bar-Joseph-fel ez mégis megtörtént. Ő írta meg részletesen Asráf Marvan történetét, aki az egyiptomi felsővezetés tagjaként kémkedett Izraelnek és 1973-ban figyelmeztette a zsidó államot a küszöbönálló támadásra. A katonai-titkosszolgálati vezetés jelentős része nem hitt neki; akárcsak ötven évvel később, amikor a Hamász támadása előtt sokasodó vészjelzéseket hagyták figyelmen kívül. Uri Bar-Joseph professzor a Válasz Online-nak adott interjújában arról is beszél, ki felügyelheti a Gázai övezetet a háború után és a mindkét oldalon most jelenlévő gyűlölet ellenére szerinte miért nyílik belátható időn belül rég nem látott esély a kétállami megoldásra.

– Az izraeli titkosszolgálatokat a világ legjobbjai közé szokás sorolni. Miért nem jelezték előre a veszélyt?

– Az állam megalapítása óta ez a legnagyobb hírszerzési kudarc. Továbbmegyek: elég régóta foglalkozom a titkosszolgálatok történetével és úgy vélem, a második világháború 1939-es kitörése óta nem történt ehhez hasonló eset. Az őrök elaludtak. Az október hetedikét megelőző általános lelkiállapotot hadd világítsam meg egy történettel. Pár héttel az októberi terrortámadás előtt a katonai hírszerzés konferenciáján adtam elő az 1973-as jom kippúri háborúval kapcsolatos hírszerzési csőd okairól. Arról, hogy a csoportgondolkodás miként altatja el az éberséget, hogy csontosodik meg egy koncepció és ez mennyire gátolja az új helyzet felismerését. Az előadásomat követő prezentáció a mesterséges intelligencia dilemmáit boncolgatta. Az ezt követő a beszélgetések szinte kizárólag a mesterséges intelligenciáról szóltak, a hírszerzési kudarcokhoz vezető emberi tényezők szinte senkit nem érdekeltek. Azt hiszem, valahol itt kell keresnünk a Hamász terrortámadásához vezető hírszerzési, katonai és politikai kudarc okait.

– Izrael állandó fenyegetettségben él, az állam elvben megkülönböztetett figyelmet szentel a biztonsági előrejelzéseknek. Hogyan működik ez az immunrendszer?

– Talán egy orvosi példával lehet a legegyszerűbben bemutatni. Amikor önnek egészségügyi problémája van, orvosa megvizsgálja és elmondja a diagnózisát. Az egy szakértő véleménye, függetlenül attól, hogy tetszik-e ez önnek vagy sem. Esetünkben a titkosszolgálat az orvos, a politikai döntéshozó a páciens. A titkosszolgálat bemutatja a megszerzett, elemzett, feldolgozott információkat, ám a döntést mindig a politikus hozza meg. Elfogadja a jelentést? Elutasítja? Ha elfogadja, milyen döntést hoz meg az alapján? A hírszerző tisztnek az a feladata, hogy prezentálja a valóságos helyzetet az információ felhasználójának, legyen szó egy tábornokról vagy a miniszterelnökről. A döntéshozó a jelentést figyelmen kívül hagyhatja, de akkor a felelősség az övé. Ha azonban a hírszerző tiszt hanyagul gyűjtötte az információkat és rosszul értelmezte azokat, ezáltal hamis képet festett a döntéshozóknak, neki kell elszámolnia...

– A jelenlegi helyzetért az orvos vagy a páciens a felelős?

– Alighanem még az asszisztens is! Persze nem látunk teljesen tisztán. Azt, hogy ki mit tudott és mit nem, egy alapos vizsgálatnak kell kiderítenie a háború után. A titkosszolgálatok tizenöt éve követik figyelemmel a gázai övezetet, mégsem tudtak arról, hogy a Hamász katonai parancsnokai terrortámadásról döntöttek. Mivel ez az alapinformáció hiányzott, az előzetesen regisztrált vészjósló jeleket – a gyakorlatozást, a védőkerítés felmérését és így tovább – képtelenek voltak szélesebb összefüggésben értelmezni. Izraeli rádióamatőrök például lehallgatták a gyakorlatozással járó hamászos rádióforgalmat, ezt jelezték is a katonai hírszerzésnek, mégsem történt semmi...

ITT OLVASHATÓ