Szerző: ABLONCZY BÁLINT
2023.11.27.
Ridley Scott Napóleon-filmjének vége felé a bukott francia császár a waterlooi csata után egy brit hadihajó fedélzetén várja a száműzetést. Akkor még azt hiszi, a békés angol vidékre viszik. Sejtelme sincs arról, hogy az Atlanti-óceán közepén található szélkorbácsolta sziklaszirten, Szent Ilona szigetén éli majd hátralévő napjait. Nyugodtan fogyasztja hát villásreggelijét, a legyőzött nagy embert pedig elbűvölve figyeli egy tucatnyi kamasz brit tengerészkadét, akiket majd a Napóleonhoz érkező waterlooi győző, Wellington herceg kerget el. A jelenet rímel egy korábbi alkalomra, amikor az Elba szigetéről rövid időre visszatért száműzöttet Dél-Franciaországban egy királypárti ezrednek kellene megállítani. A feszültséget sugárzó jelenet során Napóleon otthagyja kísérőit és farkasszemet néz a tűzparancsot váró ellenséggel. Csak pár szót szól, mire a rá célzó katonák „Éljen a császár!” kiáltással lábhoz teszik fegyverüket és csatlakoznak ahhoz, akit meg kellene állítaniuk. Napóleon pedig elégedett mosollyal nyugtázza a körülötte tülekedő, egy-egy érintésért esdeklő katonák lelkesedését.
A néző viszont nem érti a jeleneteket: ugyan miért rajonganak még ellenfelei és az ellene küldött katonák is a legyőzöttért? Ridley Scott ugyanis két és fél órán keresztül azt rágta a szánkba, hogy Napóleon tetteinek egyetlen mozgatórugója első felesége, Joséphine de Beauharnais iránt érzett szenvedélyes szerelme. A császár azért küzd, harcol, hódít, háborúzik, tárgyal, hogy imponáljon szíve hölgyének. Akit különben megcsal (felesége is őt), s elválik tőle, amikor Josephine nem tudja megajándékozni a hőn áhított trónörökössel. Még megismerkedésük Scott-féle változatában sem érezzük a lávaként kitörő szenvedélyt. Egy mérsékelten hedonista párizsi estélyen a forradalmárok fogságából nemrégen szabadult Joséphine a kissé ügyefogyottan tébláboló fiatal tüzértiszttel kokettálni kezd az alábbi, eredetiséget nyomokban sem tartalmazó párbeszéddel: „Ön bámul engem! – Nem bámulom!” A végső egymásra találás pillanata hasonlóképpen nélkülöz minden eksztázist: egy kávéházi teraszon Napóleon egyszer csak közelebb ül választottjához és átöleli a vállát. Így még nehezebb elhinnünk, hogy Napóleon egének egyetlen csillaga a nála öt évvel idősebb Joséphine volt. (A főhőst különben a filmben az 50 éves Joaquin Phoenix, választottját a 15 évvel fiatalabb Vanessa Kirby játssza; utóbbi a meggyőzőbb.)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.