GŐZERŐVEL FOLYIK A KÍNAI SZERKEZETVÁLTÁS, CSAK NEM ÚGY, AHOGY A NYUGAT SZERETNÉ

G7.HU
Szerző: MÉSZÁROS R. TAMÁS
2023.11.7.

Szinte mindennapos téma lett az elmúlt néhány évben, hogy Kína gazdaságpolitikai válaszút elé érkezett: az előző évtized növekedését hajtó beruházási boom üteme fenntarthatatlanná vált és magas belső eladósodottsághoz vezetett, ami manapság az ingatlanpiacon és az önkormányzatok finanszírozásában is gondokat okoz.

Mindez romló demográfiai kilátásokkal, GDP-arányosan stagnáló világkereskedelemmel és lassú termelékenységnövekedéssel párosult, ami még sürgősebbé teszi a kínai vezetés számára, hogy az eddigi, jelentős részt mennyiségi fejlődést minőségi, más szóval fenntartható és a gazdasági hatékonyságot jelentősen emelő növekedés váltsa fel.

A szerkezetváltás iránya ugyanakkor sokáig nem nagyon volt kiolvasható a gazdasági adatokból. Peking például néhány évente menetrendszerűen bejelenti, hogy a növekedés fenntarthatósága érdekében növelni kell a lakossági fogyasztás GDP-arányosan kiemelkedően alacsony arányát, ám ezt jellemzően nem követik a lakossági fogyasztást támogató gazdaságpolitikai intézkedések. A minőségi növekedés irányainak potenciális korlátait jelzi az is, hogy a techszektor és sok más szolgáltatói iparág a támogatás helyett hatósági vegzálást kapott a nyakába. A szolgáltatási piacon tevékenykedő kisebb vállalkozások helyzetét a koronavírus-járvány alatti lezárások is jelentősen rontották, míg a pénzügyi szektor liberalizációja természetesen fel sem merül.

Ezzel együtt egy régi elképzelése, amelyről már két éve is írtunk, hogy Hszi Csin-ping pártfőtitkár továbbra is az iparban hisz, és a kínai modell alapja a jövőben is a feldolgozóipari értékláncokban való feljebb lépés, illetve az új feldolgozóipari húzóágazatokban való vezető szerep megcélzása lesz.

Hogy a terv megvalósítása a gyakorlatban is dübörög, azt a kínai belső hitelezés eloszlásának drámai változása jelzi. A pekingi vezetés az ingatlanszektor túlburjánzása miatt 2020 nyarától elkezdte formális és informális eszközök kombinációjával erősen korlátozni az ágazatba irányuló tőke mennyiségét. Emögött a szektor pénzügyi kockázatainak mérséklése és az ingatlanpiaci hitellufi leeresztése mellett az az elképzelés is szerepet játszott, hogy Kína jelenlegi fejlettségi szintje és ingatlanellátottsága mellett a szektor további tápolása kontraproduktív, és a tőkének sokkal jobb helye lenne hatékonyabb és a fejlődéshez többet hozzátevő szektorokban.

Míg a kínai ingatlanhitelezés mértéke a 2020 nyári bejelentések óta látványosan összeomlott, a korábban kevésbé hitelből, inkább állami tőkealapokból és adókedvezmények formájában támogatott feldolgozóiparnak folyósított kölcsönök értéke megugrott, és két év alatt elérte az ingatlanhitelezés korábbi szintjét.

Az idén szeptemberben legalább hatéves csúcsot döntő (csak 2017 óta állnak rendelkezésre összehasonlítható adatok erről) hitelezési aktivitásnak fontos szerepe volt benne, hogy a kínai gazdaság az idei harmadik negyedévben erősebb arcát mutatta. Bár a 4,9 százalékos növekedési ütem elmarad a koronavírus-járvány előtt megszokottól, a tavalyi harmadik negyedév (amelyhez a mostanit viszonyítják) kifejezetten erős volt, azaz magas bázisról tudott az elemzői várakozásokat felülmúló eredményt hozni a kínai kibocsátás, ráadásul úgy, hogy közben az ingatlanberuházások értéke 9,1 százalékkal zuhant éves összevetésben...

ITT OLVASHATÓ, ITT HALLGATHATÓ MEG