GÖNCZ KINGA: TÁRSADALMI TRAGÉDIA, HOGY LEÉPÜLT A SZOCIÁLIS RENDSZER

HÍRKLIKK
Szerző: HÍRKLIKK
2023.11.10.

A Magyar Szocialista Párt Jóléti Magyarország Tagozata és a Szociális Demokráciáért Platform konferenciáján szólalt fel Göncz Kinga korábbi szociális, illetve külügyminiszter, valamint Korózs Lajos, a Jóléti Magyarország Tagozatának elnöke. A konferencia szünetében kértünk interjút a két szociális szakembertől.

Mivel foglalkozik azóta, hogy nem miniszter, illetve európai parlamenti képviselő?

Göncz Kinga (GK): Van egy alapszakmám, orvos vagyok, pszichiáter és pszichoterapeuta. Visszamentem a szakmámba és elkezdtem Bécsben dolgozni, kétlaki életet élünk. Van magánrendelésem, pszichoterápiás rendelésem. Ezen felül a CEU-n dolgozom – ugye, egy darabig a CEU is Budapesten volt, akkor itt tanítottam, és a CEU is elköltözött Bécsbe, ott is tanítok.

A konferencián sokat beszélt a szociális Európáról, a szociális ügyek integrációjáról. Hogy látja, Magyarországon merre tart a szociális szféra?

GK: Minden relatív; ha az ember a világ többi részéről nézi, akkor Magyarország mégis a világnak ahhoz a részéhez tartozik, ahol van egészségügyi biztosítás, nyugdíjbiztosítás, valamifajta működő szociális háló különböző ellátásokkal. Ha az összeurópai képet nézzük, akkor azt látjuk, hogy Magyarország azokhoz az országokhoz tartozik az Európai Unión belül, ahol a leggyengébbek a szociális háló szemei. Amit nehéz számomra látni, hogy ez is leépülőben van. A szocializmus alatt működött egyfajta általánosan kiterjesztett, persze nem olyan nagyon gazdag, de mégis valamiféle szociális védelmi rendszer.

Korózs Lajos (KL): A régi blokkon belül a legszociálisabb ország volt Magyarország, jól működő képzési rendszerrel, jó szakemberekkel.

GK: Ennek sok eleme azóta leépült, mint a védőnői rendszer, a könnyen elérhető kisgyerekgondozás rendszere. Volt egy időszak a ’90-es években, amikor ennek a helyébe elkezdődött egy új, a demokrácia és a piacgazdaság körülményeinek megfelelő szociális rendszer építése, szintén nagyon színvonalas képzéssel. Ez az ELTE-ről indult, Ferge Zsuzsától, én magam is tanítottam benne.

KL: A politika is komolyan vette a szociális szférát, egyetemi képzések indultak el, három szakon, szociológia, később pedig a szociális munkás és a szociálpolitika szak. Sőt, erre még intézet is létesült, és minden nagyobb egyetemi városban indult szociális szakemberképzés.

GK: Úgy nézett ki, hogy mindez tovább fog fejlődni a jóléti rendszer irányába az európai integrációnkkal együtt. Ehhez képest azt látni, hogy ez leépül: a legrövidebb idejű munkanélküli ellátás Magyarországon van, sokan maradnak ellátatlanul, mindenfajta jövedelem nélkül. Számos eleme a rendszernek leépülőben van vagy nagyon rossz minőségű, ami nem közvetlenül kapcsolódik az oktatáshoz vagy az egészségügyhöz, de fontos lenne például a munkaerőpiacon.

KL: 2010-ig nagyon strukturált, komoly szociális rendszer épült fel, minden hiányosságával együtt. Amint megjelentek új szükségletek, azokra intézményesült megoldások születtek, a politika pedig mögé tette az erőforrásokat. Nekem édesgyerekem a magyar falugondnoki rendszer, ami igazi hungarikum és európai nagydíjas szociális szolgáltatás volt. 2010 után ez teljesen megváltozott: a kormány megfosztotta az önkormányzatokat az erőforrásaiktól, a szakellátást államosították, ugyanaz lett a sorsa, mint például az egészségügynek: totális káosz. Pedig a problémák legelőször településeken jelenek meg, a települési önkormányzatok vannak a legközelebb a bajbajutott emberekhez. Elvették a szociális ellátásokat az önkormányzatoktól, megszüntették a rendszeres szociális segélyt, a méltányossági közgyógyellátást, a méltányossági ápolási díjat, az adósságkezelési szolgáltatást és a lakhatási támogatást. Amikor megszűntek, ezek a támogatási formák 100 milliárd forintos költségvetési lábbal rendelkeztek, de hamarosan csak ennek a harmadát kapták meg a települések a központi költségvetésből. Az önkormányzatok így nem tudtak mást csinálni, csak olyan alacsonyra húzták a limitet, hogy a lehető legkevesebb ember férjen bele. Így lett egy csomó ellátatlan, aki minden segítség nélkül maradt. Így következtek be családi tragédiák, mert nem tudtak segítséget nyújtani az önkormányzatok. Ez egy komoly társadalmi tragédia.

Mi lenne ebből a kiút?

GK: A kormányváltás.

A kormányváltáshoz pedig a magyar szavazóknak kellene máshogy szavazniuk.

GK: Ehhez pedig az kellene, hogy legyen szabad sajtó és szabad média, ami el tudja juttatni az üzeneteket azokhoz is, akik nem az online térben tájékozódnak, és nem jutnak hozzá mindenhonnan információkhoz. Sajnos a szegénységgel összefüggésben számos embernek az egyetlen hírforrás a Magyar Televízió, és annak bármely csatornáját nézik, nem a valóság, hanem a valóságtól eltérő kép érkezik. A kettő pedig összefügg: ahhoz, hogy kormányváltás legyen, kellene szabad média, ahhoz pedig, hogy szabad média legyen, kellene a kormányváltás.

KL: Nekünk akkor is tenni kell a dolgunkat. Ebben a helyzetben, ezen a területen azt tudjuk tenni, hogy szakmai munkát teszünk le az asztalra, hogyha eljön az idő, ne akkor kelljen kapkodni. Annak már nem látom értelmét, hogy a kormány által benyújtott költségvetésen próbáljunk módosítani, vagy más párt más javaslatot fogalmazzon meg. De a gondolkodásunkat is meg kell változtatni: az eddigi szociális struktúra kicsit skatulyázott, különböző emberek foglalkoztak a szegénységgel, fogyatékossággal, hajléktalansággal. De egy fogyatékos lehet egyszerre szegény, öreg, gyermeket nevelő. Holisztikusabb megközelítésre lenne szükség, az intézmények működésének és a felhalmozódott tudásnak a szinkronizálása hatékonyabbá tudná tenni a rendszert.

ITT OLVASHATÓ