GÁBOR GYÖRGY: EURÓPÁNAK VÉGE, HA NEM KÉPVISELI KÖVETKEZETESEN SAJÁT ÉRTÉKRENDJÉT

KLIKK TV / MÉLYVÍZ / HÍRKLIKK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2023.11.03.

Ma civilizációs törésvonalak mentén szerveződik a világ, és minden civilizáció legmeghatározóbb eleme a vallás – véli Gábor György vallásfilozófus. Szerinte ez egyre tisztábban látható ma a nyugat-európai világban, ahol párhuzamos társadalmak jönnek létre, mert immár sokmilliós lélekszámú egy másik civilizációnak a jelenléte. Európának azonban – vallja – ki kell mondania, hogy a jogállamiság a lényege, és az állam törvénye a meghatározó. Aki pedig ez ellen rendszerszinten vét, attól el kell köszönnie Európának.

Nemrég arról beszélgettünk, hogy a vallás az izraeli-palesztin háborúban alapvetően meghatározó, az orosz-ukrán háborúban kevésbé, de ott is jelen van. Ehhez tartozik, hogy a mai világ, különösen a liberális világ nem tudja elképzelni azt, hogy a vallásnak még mindig politikacsináló, politikaformáló szerepe lenne.

Ez a világ – Peter L. Berger kiváló vallásszociológus ’70-es, ’80-as évekbeli nézeteit visszhangozva – sokáig hitt az úgynevezett szekularizáció elméletben, abban, hogy a modernizálódó világ fokozatosan vallástalanná válik: kiürülnek a templomok, egyre nagyobb lesz a pap-, és lelkészutánpótlás hiány stb. Aztán kiderült, hogy nem így van! Ugyanez a vallásszociológus, Peter L. Berger írta meg az ellenszekularizáció elméletet, saját korábbi elméletének cáfolatát, és ahogy mondta, a világ ma sokkal lázasabban vallásos, mint korábban bármikor.

Miért?

Mert a rendszerváltással megszűnt a világ akkoriban meghatározó politikai, gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi, katonai struktúrája, a kétpólusú világrendszer. Ma – ahogy ezt Huntington helyesen megállapította – civilizációs törésvonalak mentén szerveződik a világ, és minden civilizációnak a legmeghatározóbb eleme a vallás. Ez egyre tisztábban látható ma az egész nyugat-európai világban, ahol párhuzamos társadalmak jönnek létre, mert immár sokmilliós lélekszámú egy másik civilizációnak a jelenléte. Ez az erős és markáns jelenlét két civilizációt hozott létre. A globalizáció előtt a civilizációk térben, geográfiailag, azaz fizikálisan el voltak választva egymástól. Persze mindig is akadtak helyi villongások, konfliktusok, de azok megmaradtak lokálisnak és nem váltak globálissá. A globalizációval ez megszűnt, és a vallásilag meghatározott civilizációk egymásba tolódtak, összemosódtak. Ez mára már minden vonatkozásban jól érzékelhető. És persze, hogy leginkább Európában, hisz Európa volt – legalábbis eddig – gazdaságilag, politikailag, szociálisan, az anyagi jólétet és a foglalkoztatást tekintve Észak-Amerika mellett a legvonzóbb kontinens. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok mellett itt a leglátványosabb a különféle civilizációk találkozása.

Mit lehet tenni, hogy ne legyen ütközés a kettő között?

Valamilyen módon vissza kell állítani a civilizációk határait, de a kérdés az, hogy miként? Senkit sem lehet Európából kitoloncolni, de világossá kell tenni mindenki számára, hogy a görög-római, a zsidó-keresztény, a humanizmus és a racionalizmus, a felvilágosodás és a modern demokrácia értékrendje a meghatározó alap, s ebből a kontinens nem enged, nem engedhet. Azoknak nem adhat otthont Európa, akik ezt a történelmileg kihordott, fantasztikus civilizatorikus, tudományos és kulturális eredményektől és rettentő bűnöktől, tévutaktól és téveszméktől egyaránt terhelt, roppant tanulságokhoz vezető értékrendet rendszerszinten, ideológiai, politikai vagy vallási meggyőződéséből fakadóan nem fogadják el. És az első kirívó esetben, teszem azt akkor, amikor egyesek szimpátiatüntetést rendeznek azok mellett a barbár gyilkosok mellett, akik gyermekeket, fiatalokat, terhes asszonyokat és idős embereket mészároltak le, erre a búcsúra azonnal sort kell keríteni. Aki elfogadja az európai értékrendet, a nyugati világ demokratikus jogállami berendezkedését, az érezze otthon magát, de akinek ez ilyen-olyan okokból nem megy, s aki egy az európaitól meglehetősen eltérő világ vallási-civilizatorikus hagyományait kívánja ráerőltetni, azzal meg kell értetni, hogy erre Európában nincs mód.

Ezt hogyan engedhetné meg magának Európa, a szólásszabadság világa?

Minden szabadságnak és emberi jognak az alapja a közjót célba vevő jogállamiság, ami a klasszikus liberalizmus felismerése volt, de amiről manapság még az önmagukat liberálisoknak mondók közül is sokan hajlamosak elfeledkezni. A szólásszabadság alapjog, de egyfelől nem keverendő össze a szankcionálhatatlan ízléssel, de még a konszenzuálisnak tűnő jó ízléssel sem, másrészt a közjó szolgálatába állított jogrendszer képes meghúzni a határokat, s a diktatúrákkal ellentétben, képes folyamatos önkorrekciókra. Hogy világos legyek: jogilag nem rendszabályozható és nem is rendszabályozandó az ízlés vagy ízléstelenség, a kulturáltság vagy kulturálatlanság, hogy mit teszünk gúny tárgyává stb., legfeljebb távol tartom magam az ilyen fórumoktól, közösségektől, nyomtatott vagy elektronikus termékektől, ugyanis mindez a szólásszabadság részét képezi. Ám attól sem kell félnünk, ha például egyes országok, ahol a közeli történelmi tanulságok okán jogilag tiltott mondjuk a holokauszttagadás, azokban az országokban befellegzett a demokráciának, s tombol a diktatúra. Vagy nem arról ismerszik meg a diktatúra, ha mondjuk egy terroristák melletti szimpátiatüntetést a gyülekezési jog ellenére betilt a rendőrség, hanem más ismertetőjegyeiről. Európa a saját történelmi tapasztalataiból kihordott értékrendje mentén alkotja meg a vízióját a közjóról, amibe nem fér bele, hogy az állam törvényeit semmibe véve, gyilkolni kezdem a szőkéket, az UFO-hívőket vagy a biciklistákat, csak mert az Istenem erre utasított. Dina de malkhuta dina, az állam törvénye a törvény – mondja a zsidó hagyomány. Add meg a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami az Istené – mondja Jézus. Állam és egyház, állami törvények és egyházi törvények szétválasztása mindkét hagyományban benne foglaltatik...

ITT OLVASHATÓ  ITT NÉZHETŐ MEG