Szerző: FIATH TITANILLA
2023.
A probléma gyökere, úgy tűnik, nem a magyar nyelv jellegzetességeiben keresendő. Norbert Elias szociológus szerint a civilizációs folyamattal valamennyi kultúrában együtt jár a hagyományos nyelvi formák lebontása. A modernizációval párhuzamosan számos tradicionális magatartásminta, köztük a rituális fordulatok használata is gyanússá és kínossá vált. A megfelelő szavak és gesztusok megtalálásának feladata – a hagyomány kiüresedése következtében – visszahárult az egyénre. Egyfelől tehát esetlennek találjuk az „Őszinte részvétem!” kifejezést, másfelől azonban (természetesen) képtelenek vagyunk helyzetről helyzetre valamilyen személyes, frappáns, a szituációhoz pontosan illeszkedő szófordulattal előrukkolni. A korlátozott kreativitásunk miatti szégyenkezés hozzájárulhat a hallgatásunkhoz, a részvétnyilvánítás mellőzéséhez, ezen keresztül pedig a gyászolók egyre fokozódó elszigetelődéséhez.
Mit mondjunk tehát? – böngésszük adekvát idézetek után kutatva az internetes gyűjteményeket. Az egyik általános és gyakran elhangzó tanács, hogy az együttérzésünk a legegyszerűbb és legkevésbé kreatív mondatokkal is nyugodtan kifejezhető (azaz ne vállaljuk magunkra a civilizációs probléma „kiegyenlítését”: az eredetiség kényszerét). Az „Őszinte részvétem” és a „Nagyon sajnálom” kiválóan betöltik a részvétnyilvánítás legalapvetőbb funkcióját: az empátia kifejezését és a gyászoló magányosságának, izolációjának oldását. A részvét kifejezése és a gyászolóval való kezdeti kommunikáció mindemellett számos egyéb szerepet is betölthet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.