Szerző: AMERIKAI NÉPSZAVA
2023.11.26.
Tervezett és szervezett kultúrarombolás zajlik, mint a „négyek bandája” Kínájában, ami nem is áll olyan távol a kínai akkumulátorgyárak- és lélegeztetőgépek országától. Most éppen a Magyar Rádió szimbolikus történelmi épületét rombolják le. Nem véletlen, hogy a magyar sajtószabadság, a korrekt tájékoztatás „liberális fészke” kerül elbontásra.
Létezése sérti a NER ún. szuverenitását. Nem számít, hogy műkincs, kulturális érték. A sajtószabadságra emlékeztet mindennap. Felhívja a figyelmet arra, amit ezek művelnek. Meg sem kell szólalnia a Rádiónak, aki az épületre néz, tudja ezt. Ezért kell lerombolni. Mert az országot megszálló bűnözők ideiglenességére és hiábavalóságára emlékeztet.
Orbán az írmagját és az emlékét is el akarja tüntetni annak, hogy itt volt rajta kívül más Magyarország is. Kezdődött az utcák átnevezésével, a horthysta és nyilas hangulatú, náci benyomást keltő Kossuth tér átrendezésével, szobrok áthelyezésével, a CEU, az SZFE, az MTA kivégzésével, az egyetemek megszállásával és az oktatás kiképzőtáborrá alakításával.
A sajtóban el kellett tüntetni az ugyancsak szimbolikus Népszabadságot, a Magyar Rádiót és a közszolgálati médiát a pártpropaganda részévé tették. A Fidesz szolgálóleánya, a Hit Gyülekezete szektavezére által ellopott ATV adja a közszolgálatiság és ellenzékiség hamis látszatát, ahogy Rogán propagandaminisztériuma a Klubrádiót is a Spirit rádióra cserélte.
Nem maradhat nyoma sem a demokráciának és a sajtószabadságnak. Az emlékezetből is ki kell irtani mindent, ami arra utal, hogy Magyarország nem azonos Orbánnal, Orbán fasiszta rendszerével. Ami emléket állít annak, hogy éltek itt demokraták is, nemcsak kipcsakok, és volt itt európai kultúra, sajtószabadság, értelem is, nemcsak keleti, türk, barbár fasizmus.
Ezért kell lerombolni a Magyar Rádió ikonikus épületét. A sajtószabadság jelképét, amely fontos szerepet játszott nemcsak 1956-ban, hanem még inkább 1989-ben, a demokratikus rendszerváltásban, amit Orbán ellenforradalma döntött meg 2010-ben. A Magyar Rádió a magyar szabadság jelképe, ami zavarja Orbánt, ezért a kultúrarombolás elérte az épületet.
Vannak még élő tanúi, a magyar sajtó legendás alakjai, akik ennek résztvevői voltak. Mint Mester Ákos, aki maga is jelkép, s tisztességére jellemző, hogy a Magyar Rádió épületének lerombolása ellen/kapcsán szót emelt. Vélhetően mindenki, minden rádiós kolléga nevében. 2010-ben el sem lehetett volna képzelni, hogy ez megtörténhet. Ma senki szót nem emel.
Csak az a néhány ember, akiknek a kezéből kicsavarták a mikrofont, az újságot, ahogy a 168 Órát is megszállták, ellenkezőjére alakították, és a múltját meggyalázták. Mester Ákos már nincs a szakmában, ahogy a többi kiválóság sincs, ezért tarthat Magyarország ott, ahol tart. Csak látszat, hogy nem erőszakkal semmisítettek meg mindent, mert ez erőszak volt.
Ahogy erőszak a Magyar Rádió épületének lerombolása is. Nemcsak az épület, hanem az emberek, az emberi lélek, szabadság elleni erőszak. Nem véletlen, hogy Iványi Gábornak, a Dankó utcának, a SZET nyomainak, múltjának, az SZDSZ és az emberi jogok emlékének is el kell tűnnie. Mester Ákos visszavonult, de most kiállt és megszólalt a rendszer ellen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.