Szerző: VÖRÖS SZABOLCS
2023.11.09.
Hogy áll most a Brüsszel–Budapest-szappanopera?
Magyari Péter: „Évad vége van. Csomó olyan határidő egymást követi a következő hetekben, amelyek mind, ha nem is nagyon nagy, de kisebb fordulatokat hozhatnak abban az ügyben, hogy Magyarország hozzáfér-e bármihez abból a rengeteg pénzből – 2021 és 2030 között 30 milliárd euró –, amelynek egyelőre semmilyen részéhez nem tud. Természetesen nem az EU-ról beszélnénk, ha ez teljesen igaz lenne, hiszen az EU-nak az a lényege, hogy mindig van egy kivétel, ami erősíti a szabályt. Van egy bizonyos nagyon csekély előfinanszírozási rész, amit egyébként ebből a keretből már most is le lehet hívni és le is hív a magyar kormány, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy jogállamisági problémák miatt ettől a pénztől el van zárva a magyar kormány, és most a következő hetekben lehetnek olyan döntések, fejlemények, vizsgálati eredmények, amelyek alapján a pénz egy részéhez talán hozzá lehet férni. A lehívások ugyanakkor idén még biztos, hogy nem kezdődhetnek meg.”
Hogyan értelmezzük azt, hogy a lengyel Donald Tusk érdekében – bár még nem is miniszterelnök, de az EU-s pénzt ő is szeretné hazavinni – állítólag megmozdult a brüsszeli bürökrácia, Magyarországot viszont továbbra is térdepeltetik?
Ablonczy Bálint: „A magyar külpolitika komoly csődje, hogy ez egyáltalán bekövetkezhetett. Nagyon komoly félremérése, arrogáns lekezelése a brüsszeli rendszernek. Azt gondoltuk, hogy az idők végezetéig mindent meg tudunk úszni, és majd lekommunikáljuk valahogy, meg jogi szöszöléssel meg tudjuk oldani. Csak az a baj, hogy a szürke öltönyös bürokraták elkezdték ezt a politikai játékot játszani. Németország befolyása és védőernyője eltűnt, a németekkel – az állítólag rossz hangulatú Scholz–Orbán-találkozó óta – komoly kapcsolat nincs, ellenben a konfliktusok folyamatosan jelen vannak. Ebből próbálunk valahogy úgy kimanőverezni, hogy azért lehetőleg ne kelljen visszabontani azt az építményt, ami az elmúlt években Magyarországon fölépült.”
Lehet-e jó lengyel–magyar viszony Donald Tusk hatalomra kerülésével?
Magyari Péter: „Ha nem lenne ez a rettenetesen rossz személyes viszony Tusk és Orbán között, akkor ők valójában továbbra is potenciális szövetségesek lehetnének. Egyrészt azért, mert a kohéziós és agrárpénzekért vívott küzdelemben nagyon hasonlóak az érdekeink, és miközben Tusk európai figura, aki jóban van a brüsszeli intézményekkel, egy csomó mindenben hasonlóan óvatos, mint a magyar kormány: migráció, atomenergia. Számos olyan dolog van, amiben jól tudnának egymásra támaszkodni ezek a kormányok, ha nem lennének ezek a rossz ízű, személyeskedésig menő viták. Nem tudjuk, hogy ezen túl fognak-e tudni lépni a praktikusság jegyében, de azon se csodálkoznék nagyon, ha elindulna egy látványos békülési folyamat.”
Mi olvasható ki Orbán Viktor pekingi és kazahsztáni látogatásaiból?
Ablonczy Bálint: „Miközben mélyen pragmatikusnak hirdetjük magunkat, valójában az ideológiai szövegen túl olyan rettenetesen sokat nem tudunk adni ezeknek az országoknak. Megint látszottak a pragmatikusnak nevezett, ám valójában ideologikus magyar külpolitika korlátai: egy kalap alá vesszük a Keletet – miközben a Nyugat hanyatlik – de például Kazahsztán, amely nagyon szeretné az orosz befolyást csökkenteni, Ukrajna kapcsán egyértelműbben fogalmaz, mint a magyar vezetés. Alijev azeri elnöknek is azért kell mélyen bókolnunk és üdvözölni azt, amit Hegyi-Karabahban csinál, mert olyan sokat valójában nem tudunk adni nekik, és mi sem tudunk kapni tőlük. Picike energia-dealek időről időre lehetnek, de »a sztánoknak« valójában mi nem vagyunk játékosok: retorikai füstfelhőket tudunk adni, de ennél sokkal többet nem.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.