Szerző: jotunder
2023.10.21.
“A hallgatásnak, Gábor Györgyék, az ún. európai értelmiség hallgatásának ára van. Megfizették a lefejezett csecsemők, a felvágott hasú terhes nők, a lemészárolt bulizó fiatalok és a magatehetetlen idős emberek.“
Demeter számára a jelszó örökre az, hogy “Csurkának mindig igaza van”. Csurka, Bayer és Lovas, vagy ha jobban tetszik Prohászka, Nyirő és Wassalbi, de leginkább Szálasi Ferenc örökösei, hirtelen Erec Izrael barátai lettek. A magyar jobboldalnál antiszemitább söpredéket nagyon keveset lehetett látni a huszadik században. Orbán főtanácsadója Tellér Gyula bevallottan antiszemita volt, a másik szörnyeteg, Schmidt Mária a zsidó faji jelleget keresi politikusok arcán. Egy jobber generáció nőtt fel Bayer Zsolt antiszemita mocskain, a világ egyik leghíresebb zongoristáját akarta Orgoványban elásni. Engem fenyegettek meg, mert szóvá tettem, hogy egy senkiházi rezsimpatkány férfias szivatásnak nevezte Petschauer Attila megkínzatását. A tehetségét lojalitásba fojtó Vidnyánszky Attila Szálasi Ferenc mániákus hívének, Józsa Péter Pálnak a színdarabnak elég nehezen nevezhető őrjöngését mutatta be a Nemzetiben. Kurvaéletbe már.
Az a félelmetes, hogy szegény Parászka Boróka, aki egy jólelkű ember, lesz az ellenség, mert ő ilyenkor is arra gondol, hogy mi van Gázában. És most leírom erről is az amúgy kibaszottul lényegtelen véleményem.
Elég militáns módon támogatom Izraelt. De erre nem vagyok büszke. Nem tudok mit csinálni, én azt akarom, hogy a Hamaszt takarítsák el és mindenki tudja, hogy ez mit jelent. Amikor megölnek egy Hamasz-vezetőt, akkor meghal a teljes családja, kisgyerekek is. És gyerekek és öregemberek fognak meghalni Gáza ostromakor, és ezzel nekem is együtt kell majd élnem. Az izraeliek most azt kérdik a britektől és az amerikaiktól, hogy mégis mennyire aggódtak a drezdai, hamburgi, berlini gyermekek életéért 1945 tavaszán. Én nem gondolom azt, hogy a gázai palesztinok ugyanúgy az ellenségeim mint a német nácik voltak (de egy német csecsemő egészen biztosan nem volt senkinek az ellensége). Mély aggodalommal tölt el, hogy sokszorosára nőtt az antiszemita bűncselekmények száma Angliában, de az is elszomorít, hogy a muszlimellenes bűncselekmények száma is jelentősen nőtt. Képtelen vagyok utálni egy embert csak azért mert muszlim, sőt azért sem tudom utálni, mert brit muszlimként sokkal jobban aggódik nálam a gázai palesztin lakosság életéért. Mi zsidók nem vagyunk Isten választott népe, vagy ha igen, akkor a palesztinok is azok, akkor minden ember az. Én azt szeretném, ha a britek, köztük zsidók és muszlimok, indiai és karibi származásúak, anglikánok és katolikusok, vallásosak és ateisták, szegények és jómódúak, baloldaliak és jobboldaliak békében éljenek ebben az országban. Magyarországon túl sok a Demeter, a Mandiner, a Megafon, hogy bármikor békésség legyen. Kurva nagy közhely, mi? De ez van, én nem fogom itt nyomni a virtue signalling-ot, nem akarok pirospontot szerezni senkinél, a kedves Olvasónál se, bocs, nem vagyok én jobb vagy rosszabb annál a palesztin boltosnál, aki most valahol Gázában dekkol a négy gyerekével és holnapra elfogy a vizük, vagy annál az izraeli matematikus posztdoknál, aki a határ másik oldalán várja, hogy bemenjen oda, ami Paetraeus tábornok szerint olyan lehet, mint “Mogadishu on steroids”. Nem én rettegek a holnaptól, nem én fogok lőni, és nem rám fognak lőni. Nincs igazságom, mármint olyan mély és örök igazságom, mint BigJC-nek, aki most nem szól semmit csak néz maga elé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.