2023. október 1., vasárnap

SZ. BÍRÓ ZOLTÁN: AZ ISMERETLEN DÉL-KAUKÁZUS

NÉPSZAVA / KENTAURBESZÉD
Szerző: SZ. BÍRÓ ZOLTÁN
2023.10.01.


Az elmúlt napok újabb, ám ezúttal rövid azeri-örmény háborúja ismét ráirányította a figyelmet a Dél-Kaukázus bonyolult – a térségen kívüli hatalmak által is befolyásolt – erőviszonyrendszerére, és arra az összetett érdekhálóra, ami átszövi a régiót.


Az „egynapos háború”, aminek lényegében egyetlen célja volt, mégpedig az, hogy Azerbajdzsán – kihasználva, hogy Oroszország figyelmét és erőforrásait leköti az Ukrajna ellen vívott háború és a Nikol Pasinján miniszterelnök vezette Örményország egyébként sem élvezi Moszkva bizalmát – kész helyzetet teremtsen és elfoglalja Hegyi-Karabahnak azt a részét, amit 2020 őszén még nem tett meg. Másképpen fogalmazva: szeptember 19-re elfogyott az azeri elnök, Ilham Alijev türelme, aki nem várta meg, hogy 2025-ben lejárjon a térségbe telepített orosz békefenntartók mandátuma és csak ezután vegye ellenőrzése alá a még mindig az örmény Hegyi-Karabah Köztársaság (Arcah) által felügyelt pár ezer négyzetkilométernyi területet. Az azeri vezetés magabiztosságát az is növelhette, hogy az örmény miniszterelnök még tavaly októberben, az azeri elnökkel közösen aláírt nyilatkozatban kész volt elfogadni, hogy Hegyi-Karabah Azerbajdzsán része. Sőt, ennek következményeként Jereván még tavaly ősszel kivonta katonáit a szakadár területről, ahol az azeri hadseregnek ezek után csak az alig nyolcezer fősre becsült önvédelmi erőkkel kellett szembenézniük.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az elvesztett, 2020-as 44 napos háború után Örményország azzal a dilemmával találta szembe magát, hogy vagy megpróbálja megvédeni Hegyi-Karabahot a többszörös azeri túlerővel szemben – de ehhez erős orosz támogatásra lett volna szüksége, aminek az ország szuverenitása látta volna kárát –, vagy pedig elengedi a szakadár területet és önnön függetlenségének megőrzésére koncentrál. Az örmény miniszterelnök nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, amikor belátta, hogy nincs remény Hegyi-Karabah megtartására – mert ehhez olyan engedményeket kellene tennie Oroszországnak, amelyek az ország szuverenitását tennék kockára –, ezért jobb, ha Örményország arra összpontosítja figyelmét és politikai erejét, hogy minél kedvezőbb feltételeket alkudjon ki az újra azeri fennhatóság alá kerülő karabahi örményeknek. Mindeközben

az autokrata azeri elnök ismételten bizonyítékát adta annak, hogy politikai céljainak eléréséért mindenre kész, és nincs tekintettel se emberi sorsokra, se emberi életekre. Ugyanazt, amit most ezzel a rövid, ám véres háborúval elért, nagy valószínűséggel 2025-ben háború nélkül is elérhette volna, de az ehhez szükséges türelem és politikai bölcsesség – a humanizmusról már nem is beszélve – nyilvánvaló módon hiányzik belőle.


Azzal, hogy a karabahi önvédelmi erők letették fegyvereiket, lényegében eldőlt az eddig örmény ellenőrzés alatt álló szakadár terület sorsa. Azerbajdzsán rövid időn belül teljes mértékben helyreállítja területi szuverenitását és Baku több mint harminc év elteltével az ország egésze felett visszanyeri ellenőrzését. Ez azonban nem zárja le azt a több évszázada tartó vetélkedést, amit három hatalom – Oroszország, Törökország és Irán – a Dél-Kaukázusért folytat...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.