RABLÓK REGULÁJA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: GADÓ GÁBOR
2023.10.06.

Gyerekkoromban, hacsak lehetett, a Kacor királyt kértem elalvás előtti mesének. Pedig a történetből mindössze egyetlen mondat ragadott meg igazán: az, amikor a főhősről az erdőben azt beszélik, hogy „minden állatot megreguláz, olyan nagy a hatalma”. Igazság szerint akkoriban fogalmam sem volt arról, mi a jelentése az igének („regulázni”), és a „hatalomról” is meglehetősen homályos ismereteim voltak. Később aztán megtanultam, hogy egy rosszul szabott – elöl szorít, bokában buggyos – „second hand”-világban élek, a szovjet övezetbe tartozó „népi demokráciában”. Egy ideig próbáltam Kádár Jánost afféle álruhás forradalmárnak elképzelni, de erőfeszítésem nem járt sikerrel. A tribünökről, falragaszokról egy szürkét szürkével „színező”, kíméletlen kispolgár nézett rám vissza. Tudom, egy bő emberöltővel később sokakban erős nosztalgia él a „szocializmus” iránt. Tagadhatatlan, hogy azokban az évtizedekben nem láthattunk félig kihűlt testeket heverni a járdán, és a Balaton partján sem oligarchák luxusszállodái sorakoztak, hanem a munkahelyi beutalóval látogatható szakszervezeti üdülők. Az Orbán-rendszer regulája persze nem tartalmaz efféle „prolibarát” passzusokat. A Fidesz–KDNP-pártszövetség az elmúlt tizennégy évben úgy számolta fel a polgárok egyéni és kollektív jogait, hogy jószerivel csak az emigráció szabadságát adta érte cserébe. Ám aki idős, vagy nem rendelkezik külföldön piacképes szakmai tudással, az kizárólag a jogvesztést érzékeli. És a kádári időkben garantált létbiztonság megszűnését. Igaz, ez utóbbi fogalomhoz sokan azt az állatkerti jelenetet társítják, amikor a gondozó ebédidőben teli vödörrel jelenik meg a ketrecek kifutóinál. „De aki éhes, ne legyen kényes!” – tartja a mondás.

A rendszerváltást követő euforikus időkben az egyik legfontosabb változás az ún. „tanácsrendszer” lebontása volt. Kétségkívül a demokratikus működés részben a helyben választott, a központi hatalomtól jórészt független önkormányzatokon múlik. A települési-városi közfeladatok megszervezése, finanszírozása az érintett polgárok lakóhelyéhez legközelebb eső testületekhez, illetve polgármesterekhez került. Nem vitatom, hogy eközben sok nehézség is adódott, egyes önkormányzatok csődbe mentek, volt, hogy az ügyészségnek kellett közbelépnie. De a hibák és visszaélések előremutatóak voltak, hihettük, hogy a leszűrt tapasztalatok végül jellemzően tisztességes civil életre adnak lehetőséget. Az Orbán Viktor által 2010-ben meghirdetett „alkotmányozó ellenforradalom” a települések autonómiáját jóformán megszüntette. A jogköröket a kormányzatnak alárendelt hivatalokhoz helyezte át, a városok támogatását politikai alkuktól tette függővé. A helyi önkormányzatok vezetői egyedül a kormánnyal kötött egyezségekben bízhatnak. De mifelénk 2023-ban is aktuális, amit Karl Jaspers a II. világháborút követően Németország halott hóhéráról mondott: számára a szerződések csupán addig voltak érvényesek, amíg azok saját érdekeit szolgálták. (Lásd K. Jaspers: A bűnösség kérdése, Noran Libro Kiadó, Budapest, 2015, 59. o.)...

ITT OLVASHATÓ 

AZ ÉLET ÉS IRODALOM 2023/40. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE