Szerző: KUN ZSUZSI
2023.10.19.
Bár a kaliforniai Szilícium-völgy milliárdosai fáradhatatlanul munkálkodnak a halhatatlanság elérésén, vagy legalább az ember várható élettartamának jelentős mértékű növelésén, a tudomány jelenlegi állása szerint egyetlen dolog továbbra is biztos: mind meghalunk. Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogyan és mikor halunk meg, meddig tart az élet, és milyen körülmények között töltjük hátralevő éveinket – ez derült ki a sorrendben 7., szerda este megrendezett Qubit Live-on, ami az öregedés genetikai, biológiai, etológiai és szociális aspektusait járta körül.
A témaválasztás nem véletlen: a fejlett államok népességének átlagéletkora egyre nő, így természetszerűleg egyre többet foglalkozunk azzal, hogy miként tudjuk lassítani, sőt akár meggátolni a folyamatot. A sejtek öregedéséről egyre többet tudunk ugyan, de a folyamat megfékezésének módja egyelőre nem ismert. És bár a manapság tapasztalható fiatalságkultusszal párhuzamosan az öregség egyre inkább medikalizálódik, magáról az öregedésről kár lenne úgy beszélni, mintha önmagában betegség lenne.
De vajon hol tart most és milyen eredményekkel kecsegtet a genetika, milyen öregedéselméletek versengenek egymással az evolúcióbiológiában, és mikor tudunk leszámolni az olyan fatális betegségekkel, mint a rák?
„Pár éven belül a daganatos betegségek olyan egyszerű kórképekké válhatnak, mint ma a nátha; gyógyításuk kulcsa az öregedési mechanizmusok megértésében keresendő” – mondta Vellai Tibor fejlődésgenetikus, a DNS-metilációnak és az autofágiának, a sejtek önpusztító folyamatának kutatója, aki szerint nemcsak a rákot lehetne gyógyítani az öregedési folyamatok lassításával , hanem az összes időskori betegséget, köztük a neurodegeneratív zavarokat, a cukorbetegséget, az atrófiát vagy a fibrózist is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.