Szerző: Rezeda
2023.10.31.
Viszont az alább következő elmélkedésekből egyáltalán semmilyen hasznunk nem fog származni. Nem lesz tőle jobb a magyar családoknak, mint azt a végletekig elkeseredett népek immár rend szerint felróják (vagy gunyorosan odakommentelik) egy-egy NER-hírhöz azt jelezve, azoknak az ég egy világon semmilyen gyakorlati vonzata nincs mindennapi életükre nézvést. Amiben igazuk is van. Ám mégsem szabad mindent elvetni, ami nem kézzel fogható vagy nem ehető meg, mert bizonyos jelenségek, azok leföstése mégis csak jár valami lelki haszonnal. Segít megismerni, vagy ami ennél sokkal fontosabb, elviselni az életet.
És ezért lesz szó most arról, amiről. Hozzá téve ugyanakkor, hogy a történetünkben szereplő alakok nem önmagukban és önmagukért érdekesek, hanem a jelenség szintjén, hogy az egyesben fölfedezzük a benne megbúvó általánost. Magasabb szinten: az ideák világát, ahogyan azok árnyékot vetnek a falra. Azaz, két alakról mesélünk, de a NER-t látjuk. Ennek ellenére a végén csupán – illetve mint legfelsőbb igazság – Svejk dilemmájához jutunk el mégis, aki a fogdavagonban az őrzésükre rendelt katona szóbeli gyötrésének ormain azt a kérdést szegezte a fejének, megsértődhetne-e ő azon, ha pézsmapocoknak nevezi.
Mindezeken túl, s itt már közelítünk a gyakorlathoz, alaptételként azt a sheldoni állítást tesszük ide, miszerint – legalábbis a fizikus előadásában – Einstein azt mondta volna: a hülyeség az, ha mindig ugyanazt csináljuk, de más eredményt várunk tőle. Azaz, Győzike másodszor is elment Fradi meccsre, holott már az első látogatása is felzaklatta a nagyközönséget, őt pedig és bájos családját elmondása szerint megalázta. Ha nem akarok rosszat magamnak – és b. családomnak -, akkor nem nyúlok a tűzbe megint, ha az egyszer már megégetett. Esetünkben pedig, ha amiatt az utálat olyan töménységét kapom, amit nehéz elviselni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.