Szerző: Rezeda
2023.10.15.
Nem szoktunk Orbán beszédekkel és szóvirágokkal behatóbban foglalkozni, de itt már magának a nyelvnek a tisztességéről van szó, illetve arról a tulajdonságáról, hogy a gondolkozás tükre és hordozója, s ezek alapján az állapítható meg, hogy egy pokol lehet a manus fejében. De mindez is csak azért érdekes, hogy rámutassunk, ez az alak Magyarország miniszterelnöke, és ilyen készségekkel irányítja az országot, ami tehát olyan is. Így nem tisztán arról van szó, hogy újólag megállapítsuk, nagy valószínűséggel nem normális, mert ezt nem szokták elhinni nekünk.
Pedig egészen egyszerű a képlet. Aki hülyeségeket beszél, az nagy valószínűséggel hülye is, ha nem is kényszerzubbonyos értelemben – az majd később jön az úton -, de enyhe formában mindenképp (vannak fokozatok). Az ilyesmire sok más mellett a nyelv is utal, és tagadhatatlanul belátható, a mi kedves vezetőnk ezt egészen sajátos formában használja, témáiban egy kocsmában dülleszkedő alkoholista – akit azonban még onnan is sokszor kihajítanának -, szókészletében rossz értelemben vett proli, humorával pedig a Bagi-Nacsa páros méltó társa.
Senki nem nevet rajta önmagán és pár túlbuzgó talpnyalón kívül. A dakota lovak, a lebirkózás, üstökön ragadás, feribátyámozás, a gondolkodás és a nyelv olyan mélységeit mutatják, ahová nem kellene követni doktorminiszter urunkat, mégis milliónyian teszik, és a végén még azt is mondják, Orbán Viktor álávjú. Orbán nekik akar megfelelni, és mára olyan is lett, egy vég nélküli, lefelé tartó spirálba keveredve, aminek egészen elképesztő állomása volt ez a tengerészetbe hajló útavató. Most hosszan idézünk, ha lemaradtak volna róla.
„Derült időben, nyugodt vízen minden hajót jól el lehet kormányozni, de ma egyáltalán nem játszanak a kezünkre a körülmények, és a vizek egyáltalán nem nyugodtak. Soha ilyen háborús, nehéz, borzalmas időket nem éltünk át, mint amiket ma Európának el kell szenvednie, a veszélyek korába léptünk, a népek tengere feltámadott, és a kirobbant hullámverések mindenhonnan jól látszanak, innen, Magyarországról is.” – Csak úgy mellesleg a feltámadott népek tengere kitételre mutatnák rá, hogy mindenki gondoljon róla, amit akar.
„Ha nem figyelünk, a hullámverések még bennünket is megrázhatnak. Aki ilyen viharban hajózik, annak nincs könnyű dolga, ott rendben kell lenni az útiránynak, a hajótestnek, a vitorlázatnak, a hajó személyzetének, és nem árt az sem, ha a kapitány nem félnótás. Ahol ezek a dolgok nincsenek rendben, ott nem sikerül célba jutni és partot érni.” – Még egyszer rágják meg a félnótás kapitány, a hajótest és vitorlázat képét és szimbolikáját, majd gondolkodjanak el egyetlen kérdésen: ki ez az alak, akinek erre futja, és többre nem.
Mivel arra kell jutnunk mindezek után, hogy még Rákosi apánk is különb beszédeket tartott, mint ez a mi félnótás miniszterelnökünk, Kádár egyszerű józanságáról nem is beszélve. Egy azonban bizonyos: egyikük szemében sem égett a tébolynak az a lángja, ami viszont Orbánéban igen. Mindig ott az örök dilemma, hogy a beszédeit írják-e vagy maga rakja össze, ezt a beteg mostani állapotában már nem tudhatjuk, de sem így, sem úgy nem lehetnek vérmes reményeink: mert ha volna józan esze, ha ilyet tesznek eléje, nem olvasná föl.
Mégis afelé kell hajlanunk, hogy ezek sk. készülnek. Mert, mint minden őrületben, azért van bennük rendszer, sőt, még a mostani matrózos-hajóskapitányos szófosásból is ki lehetett érezni a felcsúti gyerekudvar avas szagát, illetve a magyar ugar kilátástalanságát. Viszont, ami az igazi tragédia, hogy a kedves vezető azért ilyen idiotizmusba hajló alpári bunkó, mert arra jutott, hogy ezzel lehet választást nyerni. A terv pedig, mint tapasztaljuk, működik. Tehát levonhatjuk következtetésünket az ország általános állapotáról, ami épp ilyen a félnótás kapitányával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.