Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2023.09.29.
Irigyelnünk nem kell őket, kormányzó urunk és bandája olyan romhalmazt hagyományoz rájuk, hogy abban már csak guberálni lehet, lopni nem nagyon, de hát a későn kelők sorsa már csak ilyen. Tetszettek volna korábban ébredni és betagozódni a régiek közé, persze ahhoz meg gyomor kellett volna, bár a jelek azt mutatják, hogy a magyar ember, ha nagyon muszáj, bármit kibír. Utána legfeljebb beáll a zuhany alá. Később már azt se, mert minek.
Az összeomlás immár elkerülhetetlennek látszik, vagy inkább érződik, van a levegőben valamifajta vibrálás, ahogy volt a nyolcvanas évek második felében is, közelebbről az első monori találkozó után, ahol maximum ötvenen gyűltek össze ugyan, ők viszont olyasmiről sutyorogtak, amiről korábban nem volt szokás, ennek a híre pedig terjedt, és a levegőt régóta nem érzett feszültséggel töltötte meg. Ma ez másképp van, hiszen ki-ki ott nyüzsög, ahol neki jólesik, és arról pusmog, amiről akar, evvel együtt a változás nem velük vagy általuk közeledik, hanem mélyebbről jön, és igazából még ki nem mutatható. Nincsenek műszerek, amelyek ezt detektálhatnák, viszont bizonyos állatok észlelik, okos gazdáik pedig tudják, mi a teendő. A buta gazda nem tudja, és erre valószínűleg nagyon ráfarag.
Mellár szerint a jegybankelnök is, és a pénzügyminiszter is világosan látja, a magyar gazdaság alapvető problémája a gyenge versenyképesség és a nagyon alacsony termelékenység, de nem mondják el, hogy ez jó darabig így is marad...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.