Szerző: FEHÉR JÁNOS
2023.10.22.
A könyvet elolvasva az az érzésem támadt, hogy bár alapvetően ismeretterjesztő szándékú, egy részben indulatból írt publicisztika. Igazából milyen szándékból írta a könyvet?
A könyv valamilyen értelemben segélykiáltás. Alapvető célja, hogy felrázza az olvasót, nehogy beleunjon a környezeti problémákba és feladja. Nagy kihívások előtt állunk, ezeket meg kell oldani, nem múlhat el ez a „divat”. Vannak benne személyes elemek, érzelmek és erős megfogalmazások. Azt látom, hogy mindenhol dübörög a zöld kommunikáció: bankok, cégek, egyetemek, intézmények kínjukban próbálnak zöldülni, de sokszor mindez pusztán önámítás és önbecsapás. A zöldítések nagy része kommunikációs trükk, vagy még az sem. Az ember kutatóként azt érzi, hogy ilyen helyzetben meg kell szólalni. Meg kell próbálni rendbe rakni a dolgokat. Kicsit provokatív, csipkelődő stílusban azoknak akarok segíteni, elmagyarázni az ökológia lényegét, akik nem is igazán zöld beállítottságúak. Amikor olyan fogalmakról beszélünk, mint biodiverzitás, invázió, alkalmazkodás vagy fenntarthatóság, akkor nem árt érteni ezeket, legalább valamilyen konyhanyelven. Főleg azt, hogy miért aggódnak az ökológusok, mit szajkóznak évtizedek óta. Ha van benne egy kis indulat, az nem baj. Elszomorító azt látni, micsoda energiákat és pénzt akarunk mozgósítani, miközben ennek nagy része megy a kukába, csak látszattevékenység. A kutatók pedig mondanák, hogy mit csináljunk, de őket még mindig alig hallgatja meg valaki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.