Szerző: INKEI BENCE
2023.10.05.
Reisz Gábor új filmje már a bemutatása előtt komoly vitákat és érdeklődést váltott ki, és minden esély megvan rá, hogy a premier után sem kerül le a napirendről. A Magyarázat mindenre tényleg rólunk szól, akik itt próbálunk élni Magyarországon, 2023-ban, és ezt szerencsére többnyire szellemesen is teszi, miközben még a rendező kamaszos álomvilága sem tűnik el teljesen.
Reisz Gábor harmadik nagyjátékfilmjének jelentősége már abból is leszűrhető, hogy párhuzamosan több narratíva is fut a filmmel kapcsolatban. Ez az a film ugyebár, amely végre nem kerülgeti a forró kását, hanem kimondja, hogy Orbán, Gyurcsány, Soros, tehát végre abban a valóságban játszódik, amiben több mint egy évtizede élünk. Hogy ennek már önmagában hírértéke lehet, az mindennél lesújtóbb képet fest a filmgyártásunkról. De ez a film az is, amely megmutatta, hogy létezik alternatíva a Nemzeti Filmintézet százmillióival szemben is, csak éppen független gyártásban (kiegészítve szlovák állami támogatással), illetve nagyfokú rugalmasság és találékonyság is kell hozzá, hiszen jóval kisebb költségvetésből valósult meg az optimálisnál. Továbbá a Magyarázat mindenre az a film, amelyben Reisz Gábor végre kijön a fényre a hálószobából, és a tengő-lengő harmincasok kapunyitási pánikját feldolgozó, önéletrajzi ihletésű vígjátékok helyett csinált egy ízig-vérig közéleti filmet, fideszes apával, libsi tanárral, keresztbevágott országgal.
Na, ez az utóbbi narratíva kapásból nem igaz, hiszen mind a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014), mind pedig a Rossz versek (2018) is ugyanebben a lehetetlen és élhetetlen országban játszódtak, a főhőseik útját pedig diáktüntetések, politizáló szülők és sajátosan magyar viták szegélyezték. Sőt, a Rossz versek emlékezetesebb jelenetei például pont nem is feltétlenül csak a főhős magánéleti nyűglődéseihez kapcsolódtak, inkább olyanokhoz, amikor gyerekként rosszul lett Antall József beszéde közben, vagy amikor az apjával vitatkozott arról, hogy miért néz ki ilyen nyomasztóan a Liszt Ferenc repülőtérről bevezető gyorsforgalmi út.
A Magyarázat mindenre tehát könnyedén felismerhető Reisz-film, a hangvétel sem különbözik radikálisan az elődeitől. Nem is beszélve arról, hogy ennek is egy lúzer, túlzás nélkül életképtelen srác, Trem Ábel a főszereplője, és az ő szülei is azt a régi konzervatív réteget képviselik, mint az előző két filmben látott szülői karakterek. Sőt, ez a főhős, Ábel is reménytelenül szerelmes.
Az viszont már igaz, hogy itt a hangsúlyok máshová tolódtak. Ábel nem az egyedüli főhős, minimum két másik is csatlakozik hozzá: Ábel apja, György, illetve történelemtanára, Jakab, a sztorit pedig felváltva láthatjuk az ő szemszögükből. A film is egy szabályos történetet mesél el, már nincsenek szürreális betétek, eltekintve talán egy rövid montázstól a film közepén, ám ez is fontos a cselekmény szempontjából, csak épp lírai módon meséli el, hogyan terjed szájról szájra Ábel hazugsága...
Na, ez az utóbbi narratíva kapásból nem igaz, hiszen mind a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014), mind pedig a Rossz versek (2018) is ugyanebben a lehetetlen és élhetetlen országban játszódtak, a főhőseik útját pedig diáktüntetések, politizáló szülők és sajátosan magyar viták szegélyezték. Sőt, a Rossz versek emlékezetesebb jelenetei például pont nem is feltétlenül csak a főhős magánéleti nyűglődéseihez kapcsolódtak, inkább olyanokhoz, amikor gyerekként rosszul lett Antall József beszéde közben, vagy amikor az apjával vitatkozott arról, hogy miért néz ki ilyen nyomasztóan a Liszt Ferenc repülőtérről bevezető gyorsforgalmi út.
A Magyarázat mindenre tehát könnyedén felismerhető Reisz-film, a hangvétel sem különbözik radikálisan az elődeitől. Nem is beszélve arról, hogy ennek is egy lúzer, túlzás nélkül életképtelen srác, Trem Ábel a főszereplője, és az ő szülei is azt a régi konzervatív réteget képviselik, mint az előző két filmben látott szülői karakterek. Sőt, ez a főhős, Ábel is reménytelenül szerelmes.
Az viszont már igaz, hogy itt a hangsúlyok máshová tolódtak. Ábel nem az egyedüli főhős, minimum két másik is csatlakozik hozzá: Ábel apja, György, illetve történelemtanára, Jakab, a sztorit pedig felváltva láthatjuk az ő szemszögükből. A film is egy szabályos történetet mesél el, már nincsenek szürreális betétek, eltekintve talán egy rövid montázstól a film közepén, ám ez is fontos a cselekmény szempontjából, csak épp lírai módon meséli el, hogyan terjed szájról szájra Ábel hazugsága...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.