LÍTIUM

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.10.19.

Emlékszünk még arra a képre, amikor a kedves vezető a reggeli utcán a pénzét számolgatta. Fosztorgatta a tíz-, vagy húszezreseit, és hirtelen kapott egy kérdést nem aláfekvős igyekezettel, amitől fölöttébb meglepődött. De nem is ez, mint váratlanság, hogy valahol sikerült a közelébe férkőzni, hanem az alany bávatag, opálos tekintete. Ahogy látszott, a dolgok teljesen lelassultak benne, s közel áll a moszatléthez, épp, hogy a fényt érzékeli és befogadja. Mindez azt mutatta, hogy e reggeli órán nem volt tervezve jelenés, megnyilvánulás, szólás, és a kedves vezetőt túlélő állapotba állították, hogy így teljenek a percek és az órák.

Ha belegondolunk, egyre gyakrabban láthatjuk őt ilyen tekintettel és ilyen halmazállapotban, váratlan közelítésekben, ami arra utal vagy utalhat, hogy időnként rendbe kell tenni őt – régebben Grazról szóltak a legendák -, hogy használható legyen. Putyinhoz azonban nem mehetett leszedált állapotban, és ennek lehetett az a következménye, amit a Kreml által közzé tett videón láttunk, aminek az egyik értelmezése, hogy Putyin meg akarta alázni. Megmutatni, ki a nagyobb kakas kettejük közös szemétdombján, és ez sikerült is neki, üzenve a nagyvilágnak, hogy lám, ilyen pincsi előttem az Unió erősnek vélt embere.

S bár a dolgok állásának ez az olvasata is érdekes következtetésekhez vezethetne, s voltaképp vezet is minden további elemezgetés nélkül is, ezúttal részünkről azt vennék górcső alá, amit ezen a mozgóképen Orbán teste üzen, s amit amúgy eddig is tudtunk, de most az oroszok, akár egy oktatófilmet raktak elibénk. Hogy lám, ilyen a ti nagy emberetek. De milyen is a maga nyomorúságában? Ez a kérdés, majd ennek megválaszolása után a folyománya, egy újabb dilemma, hogy ez az ember alkalmas-e arra, hogy egy országot vezessen, de talán az ország jelenlegi állapota mutatja, nem igazán. Most mégsem ez a lényeges.

Az oroszok videóján a mi doktorminiszter urunk fészkalódik, zakóját húzgálja, izeg-mozog, mint mérgezett egér a stelázsiban, és emlékszünk, illetve ismerjük ajkainak folyamatos nyalogatását, a fej időnkénti megrándulásait, amelyek – szordínósan szólván – nem egy egészséges ember, s nem egy kiegyensúlyozott lélek jellemzői. Ő a mi, illetve az ő miniszterelnökük, ám abban egészen biztosak lehetünk, az álávjú nénik ilyen állapotban nem látják – mert nem engedik nekik látni – rajongásuk tárgyát. Vagy, ha ez valamilyen baleset miatt megtörténnék, minden további nélkül csókolnának neki akkor is kezet, mert a hit már csak ilyen.

De nem is ez, hanem a kényszermozgások vs. opálos tekintet, amikor is a manus még úgy-ahogy vállalhatóan bír viselkedni, eszünkbe juttatja, mi okozza vagy okozhatja szemének sajátos fénytörését, és akkor beugrik a lítium, mint ami anyagnak ilyen következménye van. A lítium hasznos teremtménye az úrnak, véle hangulatot lehet stabilizálni egynéhány (mánia, depresszió, bipoláris zavar) betegségeknél, és nem akarnánk itt orvosi szerepben tetszelegni, de a csodaszer folyamatos szedésének egyik mellékhatása a súlygyarapodás is. Ezt azonban csak miheztartás és elgondolkodtatás végett jegyeztük meg.

Bajaink viszont ennél sokkal nagyobbak, s ezek közül is a leghatalmasabb, hogy egy ilyen ember alkalmas-e egy ország vezetésére, de azt már fentebb megállapítottuk: nem igazán, vagy éppen egyenesen, egyáltalán. De lehet, nem is csak emiatt, hanem más, elsősorban jellembéli, és morális hiányosságok is efelé mutatnak. És mégis itt van, sőt, olybá tűnik, hogy uralkodik örökkön örökké. Áment azért nem mondunk, mert Isten tőlünk és ettől a hazától is meglehetősen messzire van. Ugyanakkor nem tagadhatjuk, ezzel a videóval az oroszok elibénk tették, hogy lássátok, illetve az egész kerek világ lássa: ecce homo.

A kép pedig kiábrándító, s ha azt hittük eddig – és ebben is van igazság -, hogy Orbán most már azért nem lép olyan nyilvánosság elé, ahol ezt a nyilvánosságot kizárólag a válogatott rajongói jelentik, mert fél, az is igaz lehet. Ám mindezek után fölvetül annak a lehetősége is, el kell őt rejteni a kritikus szemek elől, mert a fellépései vagy így, vagy úgy, de vállalhatatlanok. És még mindig itt marad a kétkedőknek, hogy mindaz, amit itt előadtam, feltételezés, nekik viszont Füst Milánt mutatok okolásul: „No de dobd el felét annak, amit mondok, abból is kijöhet számodra valami. Mert valami kis igazamat azért javarészt felfedezheted abban, amit hosszú életem során és sok töprengés árán megállapítottam. Ha jól odafigyelsz.”

ITT OLVASHATÓ