Szerző: L. RITÓK NÓRA
2023.10.06.
A gondolkodásra hívó olvasott meghatározás pedig ez volt: “A hatásos kommunikációs kampányok jól átgondolt, hosszútávú stratégiára épülnek, és a célba vett társadalmi csoportok sajátosságaihoz illesztett formában, több kommunikációs csatornán összehangoltan közvetítenek üzeneteket.”
Azt próbáltam összeszedni, hogy a társadalmi leszakadásban érintettekre milyen célzott kommunikációs hatások irányulnak, melyek gátjai az életstratégiák megváltoztatásának. Először a fogyasztói világ, az ügynökök “felkereső jelleggel” bíró felajánlásairól, rábeszéléseiről írtam, melyeknek pénzügyi tudatosság híján nem bírnak ellenállni, amit a helyi, közösségeken belüli, mélyen rögzült, sajátos értékrend tovább erősít.
Amikor az az értékmérő, hogy miből mennyit tudsz magadénak, és ebben nem lesz lényeges a “hogyan jutottál hozzá?” kérdése, akkor nehéz inklúziót támogató munkát végezni. Mert ellenünk dolgozik az üzleti szféra kizárólagos profitorientált szemlélete, és az “annyit érsz, amennyid van” gondosan elültetett értékrendje. És nem látom sehol ebben, hogy a fenntarthatóság kérdéskörében bárki gondolkodna arról, hova vezet az, ha a társadalom kettészakadásáról nem veszünk tudomást.
Most egy másik kommunikációs hatást hoznék ide, amit egy méltatlan mentális befolyásolásnak érzek, a gyűlöletkeltést. Évek óta érezzük, mennyire ártalmas ez a társadalmi csoporton belül és a többségi társadalomban is…
Mikor megjelentünk a céljainkkal, a munkánkkal a szegregátumban, nagyon sok energiát kellett fordítanunk az agresszió visszaszorítására, félelmetesen épült be a kommunikációba a konfliktuskezelés hangos és alpári módja. Konfliktus pedig volt bőven, családokon belül és között is, mindennaposan. És velünk is, hiszen a segítségnyújást szerettük volna másképp, mint a “nekünk jár” vonal. Az, hogy nekünk nem diktálhatnak a saját szabályaik szerint azok, akik a közösségen belüli hierarchiában magukat dominánsnak érzik, nagyon nehezen emelődött be. Egyszerűen nem ismerték a közös döntések, kompromisszumok kialakításának folyamatát, csak a saját érdek működtetett mindent.
Keserves munka volt ez, mire ez az egymással, velünk, mindenkivel ellenséges viszonyulás valamennyire visszaszorult. Mi továbbra is tartjuk magunkat ahhoz, hogy lehetőségként vagyunk jelen, amiben támogatjuk az inklúzió irányába mutató utakat, változásokat, és lehetőségeinkhez mérten igyekszünk akadályozni azokat, melyek ezzel ellentétesen hatnak. Ez utóbbi miatt ma sem tekinthetjük ezt konfliktusmentesnek, de épp ezért kell hosszú távon gondolkoznunk ebben az egészben. Mert sokáig kell erősítenünk ezeket a hatásokat. És persze partneri viszonyban a hatóságokkal, mert ebben a mi pedagógiai hatásrendszerünk sok esetben kevés.
Nos, miután a közösségi szabályokkal, a saját kommunikációnk példájával eljutottunk egy, már értékelhető szintre, akkor indult el a politikai célú gyűlöletkeltő kommunikáció, amit a regnáló hatalom nem kis ráfordítással azóta is támogat. Most biztosan sokan azt gondolják, itt ez nem lehet hatás, hiszen mindig azt írom, nincs tudás, világlátás, hogy értsék. De sajnos nem így van. A rossz, úgy tűnik, mindig erősebben képes hatni.
Mert felélesztette újra a már valamennyire visszanyomott agressziót. A Soros-plakátok elárasztották az országot, és tudás nélküli gyűlöletet ébresztettek a plakáton szereplő iránt. Nálunk is, a gyerekektől a felnőttekig, mindenki megfogalmazta ezt. Miközben Soros György épp a humanitárius díját ajánlotta fel a munkánk támogatására.
Aztán jött a migránsozás. A mai napig nem tudjuk ezt eloszlatni, annak ellenére, hogy semmilyen megtapasztalás nincs arról, amiről szól és szólt az egész kormányzati kommunikáció. És nemcsak félelem ez, ettől több, ahogy beszélnek róla. Ez gyűlölet.
És ideér az állami televízión, rádión keresztül a politikai gyűlöletkeltés többi alanya is, egészen döbbenetes lecsapódással, pl. ahogy megnyilatkoznak, hogy egy-egy sokat emlegetett ellenzéki politikust “agyon kellene ütni”. Ha azonban kibontjuk, kérdezzük, hogy miért, arra már nincs válasz, csak annyi, hogy, hát mindig mondják a tv-ben, hogy mennyire rossz dolgokat csinál.
Ez az a pont, ami miatt félelmetes ez az egész. Mert nem tudás, megtapasztalás van mögötte, hanem csak egy felkorbácsolt indulat. Alap nélküli gyűlölet, amit “etenek” folyamatosan azokon a kommunikációs csatornákon, akiknek ez most az érdeke.
Éreztem már többször, hogy ez egy időzített bomba. Legutóbb, pár éve, mikor épp ellenünk próbálták ezeket használni, és egy keményebb konfliktus idején befolyásolták vele azokat, akiket tudtak, a közösségen belül. A “sorosbérencezés”, a minket is pénzlenyúlónak, ártalmasnak beállító cikkek posztolása olyan emberek oldalán, akiknek az alakészségei nem teszik lehetővé, hogy ilyen lejárató cikkeket keresgéljenek, értehetetlen volt. Aztán persze kiderült, nem saját kútfőből ment ez, volt, aki ezen az úton kommunikálva próbált irántunk gyűlöletet kelteni. Szerencsére nem sikerült, addigra már erős közösségi mag volt mellettünk, de bennem pl. erős nyomot hagyott.
Megérintett annak a szele, mit jelent az indulatkezelésben fejletlen embereket tűpontos célzásokkal hergelni, bármi és bárki ellen. Azóta is azt gondolom, ez kockázat ebben az egészben, és minden folyamatunkkal továbbra is arra próbálunk hatni, hogy az indulatvezérelt állapotok ne térhessenek vissza, erősíthessük az információkon alapuló döntéseket, és visszaszorítsuk a gyűlöletet.
De a központi kommunikáció ellenünk hat ebben is. Minden csatornán az emberek manipulálása, politikai érdekek szerinti befolyásolása folyik. Az pedig, hogy ennek milyen mentális következményei vannak, lesznek, azt hiszem, mindannyian látjuk.
Aki pedig azt hiszi, hogy ennek megváltoztatása egyszerű, és a hatások kivédhetők (“miért nem mondjátok meg nekik?”-típusú javaslatokra gondolok), nos, azt gondolom, ő nem érti, milyen tudások, rögzült minták határozzák meg a társadalmi leszakadást. Az egész iszonyúan bonyolult.
Amíg pedig a politikában a legfontosabb értékük a szavazataik, addig csak eszközként tekintenek rájuk. Akiket csak folyamatosan bombázni kell “a célba vett társadalmi csoportok sajátosságaihoz illesztett formában”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.