„HALÁLOS VESZÉLY SZÁMUNKRA, HA ELVÁGNAK MINKET MOST AZ EURÓPAI EGYÜTTMŰKÖDÉSTŐL”

444.HU
Szerző: CSURGÓ DÉNES
2023.10.25.

Egyre nő a nyomás a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, hogy beálljon a modellváltó felsőoktatási intézmények közé. Miközben az állami fenntartásban maradt intézmény csődközeli anyagi helyzetbe kerül, fórumain egyre élesedik a vita a modellváltás mellett és ellen érvelő vezetők és egyetemi polgárok között. Ezekről a vitákról, a BME modellváltása mellett és ellene szóló érvekről, a más egyetemeken történtek tanulságairól beszélgettünk Szakadát István szociológussal, matematikusmérnökkel, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének oktatójával, a Műegyetemiek az Oktatás Jövőjéért csoport tagjával.

Szakadát István a szakmai karrierjét a magyar digitális kultúra építésében alapozta meg, 2017 és 2022 között a Szociológia és Kommunikáció Tanszéket vezette, 2020–23 között az egyetem szenátusának is tagja volt. Mint a 444-nek elmondta, az egyetem autonómiája olyan önérték, amit nem szabadna feladni vagy sérülni hagyni, akármilyen átalakításon megy keresztül a BME. Úgy gondolja, az állami egyetemeknek akkor is kellene helyet hagyni a magyar felsőoktatásban, ha a kormány elkötelezett az alapítványi modell sikere mellett, az egyetemek nemzetközi kapcsolatainak elvesztése pedig halált jelent a tudományra.

A BME körüli helyzettel legutóbb ebben a cikkben foglalkoztunk részletesen.

Hogy áll most a BME modellváltásának kérdése, mit lehet erről tudni?

Nagy a bizonytalanság a modellváltással kapcsolatban. Arról lehet tudni, hogy a vezetés tárgyal a fenntartóval, vagyis a Kulturális és Innovációs Minisztériummal arról, hogy milyen indikátorok mentén milyen vállalásokat tehet az egyetemen, és azért milyen ellenszolgáltatásokat, támogatásokat kaphat. Ennek egyik eleme, hogy kell-e modellt váltani, vagy sem. Ebben a kérdésben a vezetés és az egész egyetem megosztott, vannak, akik ellenzik a modellváltást, és vannak, akik már régtől fogva szeretnék.

Az egyetem egészének a véleményét nem lehet tudni, nincs olyan fórum, ahol ki lehetne nyilvánítani a véleményeket, ahol össze lehetne szedni, mit gondolnak az egyetemi polgárok. Mindenki találgat, hogy mekkora a modellváltás támogatottsága. A dékánok próbálják a saját karjuk dolgozóinak a hangját közvetíteni, aztán aki elhiszi, elhiszi, aki nem, az nem, hogy most tényleg úgy gondolják az adott kar dolgozói, ahogy a dékán mondja. Tulajdonképpen senki sem tudhat biztosat. Azt lehet tudni, hogy a felső vezetői körben nagyjából hogyan alakulnak a vélemények. És azt is, hogy amikor két és fél éve rektort választottunk, akkor a nyertes, Dr. Czigány Tibor programjának fontos pontja volt, hogy nem támogatja feltétel nélkül a modellváltást (erről ebben a cikkben írtunk részletesebben – a szerk.)...

ITT OLVASHATÓ