Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2023.10.21.
A CM 31. cikkelye leszögezi, hogy „az Iszlám Elenállási Mozgalom egy humánus mozgalom, amely tiszteletben tartja az emberi jogokat. Elkötelezett az iszlám toleranciája mellett más vallások követőivel szemben”, hozzátéve, hogy a zsidóság és a kereszténység kizárólag az iszlám égisze alatt élhet teljes biztonságban. A DP a 16. pontban mintha a fentieket egészítené ki, kiemelve, hogy a Hamásznak konfliktusa kizárólag „a cionista szándékkal van, s nem a zsidókkal, a vallásuk miatt. A Hamász nem a zsidók ellen vívja a harcát, azért, mert zsidók, hanem a Palesztinát megszálló cionisták ellen.” S ennek nyomatékot adva a következő, 17. pontban az alábbiakat deklarálja: „A Hamász elutasítja bármely emberi lény üldözését vagy jogainak nacionalista, vallási vagy felekezeti alapon történő csorbítását.”
A fenti dokumentumok olvastán az ember eltöpreng: vajon milyen cionista kötődéseket érhettek tetten a Hamász terroristái az általuk lefejezett csecsemőknél?
Ha – mint a dokumentum mondja – a Hamász elutasítja minden ember vallási vagy felekezeti alapon történő üldözését vagy jogainak csorbítását, akkor vajon milyen magasabb rendű okok és célok vezérelhették azokat a barbár emberszabásúakat, akik terhes nők hasát vágták fel? S ha a Hamász – mint olvasható – tiszteletben tartja az emberi jogokat és elkötelezett az „iszlám toleranciája” mellett, akkor vajon mit követhettek el azok a vidáman bulizó tinédzserek, avagy a magatehetetlen idős emberek, akiket a terrorkülönítményes keretlegények lemészároltak vagy túszul ejtettek. S egyáltalán: ha ezt a „teljes biztonságot” garantálja zsidóknak és keresztényeknek a Hamász toleranciája, akkor mi lehet az a bizonytalanság, amivel szemben védelmet remélhetnek a monoteista vallás hívei az „iszlám égisze alatt”?
A fenti kérdésekre ne keressük a választ, minthogy a két dokumentum idézett cikkelyeinek komolyan vétele semmiképpen sem lehetséges, s ennek okát maga a két dokumentum adja meg. Ugyanis a fennen hangoztatott nézetek kizárólag egy szekuláris államban vehetők komolyan, s csak ott kaphatnak értelmet, ahol államnak és egyháznak a szeparációja megtörtént, s ahol az egyházak nem közjogi testületek, hanem magánjogi szervezetek. Következésképp csak ott, ahol az állam szuverenitásából adódóan szó sincs egyenjogú vagy mellérendeltségi státuszról, vagyis a világi jogelvek, köztük a nemzetközi jogi vagy az emberjogi irányelvek minden további nélkül elvárható és gyakorolható célkitűzések maradhatnak.
Ám a Hamász két dokumentuma világossá teszi, hogy az ő irányelveikben erről szó sincs, épp ellenkezőleg: az iszlám „organikus vallás”, politikai és vallási közösség, vagyis vallás és állam teljes szimbiózisa a jellemzője, politikai ideológia és normatív rendszer, ahol a törvények, azaz a vallásjog egésze, a saría isteni eredetűnek minősül, következésképp minden ember alkotta törvényt felülír, valamennyinél magasabb rendű, s azt megreformálni nem lehetséges. S csak a példa kedvéért ugyanígy, még a katonai-stratégiai kifejezések is vallási kontextusba illeszkednek, mint például a hudna (tíz évre felajánlott taktikai fegyverszünet) vagy a tahadiye (ugyancsak taktikai okokból alkalmazott ideiglenes tűzszünet), amelyek – ellentétben a nyugati gyakorlattal, ahol a fegyverszünetek legtöbbször a béketárgyalások reményében és egy megállapodás kilátásában köttetnek meg – az iszlám hagyományban kizárólag időhúzásra, megerősödésre, az erők egyesítésére szolgáló intézmények. Vagyis az élet egésze, a politikától és a jogalkotástól a hadviselésen és az oktatáson át a kultúráig és a mindennapi viselkedést illető szigorú elvárásokig minden csakis „az iszlám doktrináinak megfelelően” történhet, sehogy másként...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.