Szerző: BALÁZS ZSUZSANNA
2023.10.02.
Ma mindössze öt olyan egyetem van Magyarországon, köztük a magyar felsőoktatás két állócsillaga, az ELTE és a BME, aminek irányítását a kormány még nem szervezte át kuratóriumi formába, és egyelőre nem tudni, milyen sors vár rájuk. Azt viszont tudni, mi történt az összes többi, átalakított egyetemmel: az új modell bevezetése egyértelműen az intézmények autonómiájának elvesztésével járt. Az pedig, hogy a modellváltásba belehajszolt egyetemek kuratóriumainak élére a kormány politikusokat nevezett ki, oda vezetett, hogy az Európai Unió döntésének értelmében az érintett intézmények nem vehetnek részt az olyan rangos és fontos EU-s programokban, mint az Erasmus+ és a Horizont Európa. És bár a kormány idén februárban bejelentette, hogy változtat a rendszeren, ez nem bizonyult elegendőnek: Magyarország továbbra is gyanús az EU szemében, és a magyar kutatók egyéb programokba is nehezen tudnak bekerülni.
A következmények kiszámíthatók: a magyar tudomány elszigetelődik, kikerül az európai vérkeringésből, azok a fiatal kutatók pedig, akik nemzetközi szinten is boldogulni szeretnének, elhagyják az országot. Mint azt Homonnay Zoltán, az ELTE Természettudományi Kara Kémiai Intézetének professzora kérdésünkre elmondta, „az egyetemeink nem versenyképesek a világpiacon”, és „amit itt építenek, az nem munka-, hanem segédmunka-alapú társadalom” (Homonnay teljes nyilatkozatát lásd a cikk végén.)
De vajon mire számítanak azok az egyetemek, köztük az ELTE és a BME, amelyek még nem estek át a modellváltásnak nevezett folyamaton? Mi a helyzet azokban az intézményekben, ahol már megtapasztalták a kuratóriumi rendszer működését? Mit mondanak az érintett és a fenyegetett egyetemek rektorai és oktatói? És merre, Magyarország, ha nem Európa felé?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.