CSAKHOGY NEKÜNK MEG ESZÜNKBE JUTHAT ORBÁN HAJÓJÁRÓL VALAMI EGÉSZEN MÁS IS...

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2023.10.27.

Orbán a mai rádiós kinyilatkoztatásában arról beszélt, hogy szükséges a magyar kormány megerősítése, és ehhez újabb nemzeti konzultációra van szükség. Van 10-11 komoly kérdés, amiben elmondhatják az emberek a véleményüket. Ha ezzel meg lenne a felhatalmazás, fejtegeti Orbán, „akkor orkánerejű ellenszélben is be tudnám kormányozni Magyarország hajóját” a brüsszeli kikötőbe.

Orbán kétségtelenül az egyik leggyakoribb metaforával élt, a révbe érkező hajó (gör. naosz, lat. navis) képével, amely az ókori görög és római, valamint a keresztény irodalomban épp úgy megtalálható, mint a XX-XXI. század szépirodalmában.

Orbán metaforájának külön ízt ad, hogy egyes szám első személyben beszél, nem úgy, mint az egyházatyák, akik nem önmagukra, hanem az egyházra vonatkoztatták a hajós hasonlatot: az ő világukban az egyház a tengeren hánykódó hajóra emlékeztet, amelyet minden oldalról vihar támad, ám a hajó nem süllyed el, hanem utasait célba juttatja. Ugyanis a hajó tulajdonosa és legfőbb parancsnoka Isten, kormányosa Krisztus, a segéderők az egyház papjai és főpapjai, a keresztet formáló árbóc a halál feletti győzelem jele, a kormánylapátok a két szövetséggel azonosak, a dagadó vitorlák Krisztus szeretetét jelképezik, s a szilárd vaspántok Krisztus parancsolataira emlékeztetnek.

A metafora hallatán egy hitéhez hű keresztény ember a fentiekre asszociál, ám Orbánnak önmagáról példás szerénységgel egészen más jut az eszébe: az emberiséget megmentő, s az élővilágot a túlpartra átmenekítő Noé, avagy a társait minden veszedelemből menteni próbáló leleményes Odüsszeusz.

Csakhogy nekünk meg eszünkbe juthat Orbán hajójáról valami egészen más is. Például azok a törvények, amelyek már az ókorban olvashatóak voltak, s amelyek rendeletekbe foglalták, hogy mi a teendő a lopásra, rablásra és egyéb bűncselekményekre igénybe vett hajókkal és azok legénységével, a kalózkodásra szakosodott tengeri rablókkal és martalócokkal, Hammurápi törvényeitől kezdve a Lex Gabinán és I. Károly angol király emlékezetes törvényén át („private man of warre”) egészen a „United Nations Convention on the Law of the Sea” konvenciójáig.

Szóval jó lesz, ha kicsit visszafogottabban ad hangot a brüsszeli révbe érkezéssel kapcsolatos reményeinek Orbán.

Mert – ha már szépirodalom – emlékeztessük a magyar miniszterelnököt Rejtő Jenő Az elveszett cirkáló című munkájának párbeszédére, ahol a „Kölyök” az alábbiakat mondja Rozsdásnak: „Borzalmas, amit csináltunk… elloptunk egy cirkálót, becsaptunk egy nemzetet.”
És tegyük hozzá: a szárazföldet érő kalózokra sosem várt sok jó, ahogy ezt egy kora újkori metszeten is szemrevételezhetjük.

ITT OLVASHATÓ