Szerző: TORONTÁLI ZOLTÁN
2023.10.05.
Az év eleji emelés 15 százalékos volt, ehhez jön most a 3,5 százalék*, így jön ki az a 18,5 százalék, amely megegyezik az MNB idén decemberre várt, éves átlagos nyugdíjas inflációjával. Ha tényleg 18,5 százalékot romlik idén a nyugdíjasok anyagi helyzete, és 18,5 százalékkal emelik a nyugdíjakat, akkor elvileg az egyenleg nulla, vagyis nem csökkent a nyugdíjak vásárlóereje, reálértéke. Vagy mégis?
Rögtön szögezzük le, hogy mindez csak akkor igaz, ha az MNB előrejelzése pontos lesz. Ha végül az derül ki, hogy a 2023-as nyugdíjas infláció 18,5 százaléknál magasabb, akkor a juttatás nem őrzi meg a reálértékét, ha viszont alacsonyabb, akkor reálérték-növekedés lesz (de utóbbira nem fogadnánk). Mindezt csak jövőre tudjuk meg, de akkor a számolgatás szempontjából már mindegy lesz, hiszen nagyon nem valószínű a korrekció, hiszen ez az elmúlt években sem valósult meg.
Az év elején mindenesetre a kumulált, azaz hónapról-hónapra összesített-átlagolt nyugdíjas infláció 27 százalékról indult, és augusztusra még csak 23-ra csökkent, ennek az adatnak kellene decemberre 18,5 százalékra esnie. Erre egyébként leginkább azért van reális esély, mert eleve magas tavalyi értékekről indul a számolás (jelentős a bázishatás).
Érdemes lehet azonban puhább mutatókat is nézni arra, hogy hogyan alakulnak a számok, mert ezek árnyalhatják a képet.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) például idén januártól bevezette a nyugdíjak medián értékének közlését is, korábban ugyanis csak a (számtani) átlagot publikálták. A medián azonban jobban megfelel a hétköznapi értelemben vett átlagnak, mert azt az értéket mutatja meg, amelytől felfelé és lefelé is ugyanannyi nyugdíj(as) helyezkedik el. Augusztusban például 210,4 ezer forint volt az átlagnyugdíj, de a medián csak 186,4 ezer forintot tett ki, a kettő között pedig elég jelentős, 13 százalék közeli a különbség.
Mivel a KSH egy ideje már a nettó medián béreket is közzéteszi, ezek összevetésével a korábbinál is jobban láthatóvá válik, hogy a kormány a nyugdíjaknál kizárólag a szinten tartásra törekszik, és ha a bérek reálértékben nőnek, ahhoz nem igazítja hozzá a nyugdíjakat. Ez egyébként 2012 óta van így, ahogy például ebben a cikkünkben korábban bemutattuk.
Ennek egyik fontos következménye, hogy a nyugdíjkiadások a GDP-hez mérve jelentősen csökkentek, vagyis az ország gazdasági növekedéséből a dolgozókkal szemben a nyugdíjasoknál nem következik az anyagi helyzet javulása. Így GDP-arányosan egyre kevesebbet kell nyugdíjakra költeni, ez az arány az ezredforduló óta 2012-ben volt a legmagasabb, az akkori 11,6 százalékról 2022-re fokozatosan 8 százalékra esett vissza...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.