Szerző: MILLEI ILONA
2023.10.02.
amiből rövid úton pénzt csinál a családjának és a barátainak.
Orbán világképe hogyan foglalható össze a nagyhatalmakról, az EU-ról, a V4-ekről, az ukránokról, a szomszédainkról?
Orbán Viktor világképe olyan, mint a délibáb, ő fordított világképet lát. A szövetségeseit látja ellenfeleknek, miközben veszélyes és távoli államokat lát barátoknak. Államok helyett pártokban gondolkodik. Például az USA helyett a republikánusok szélsőjobbját nézi, Franciaországból épp a héten fogadta Marine Le Pent Budapesten. Körülbelül ez határozza meg. A szélsőjobbhoz sorakozott föl. Egyetlen kérdés, hogy az Európai parlament két szélsőjobb csoportja közül melyikhez állna. Ő legszívesebben mindkettőhöz csatlakozna, de leginkább azt szeretné, ha a kettő egyesülne, csakhogy nem fognak.
Orbán Kínát felemelkedő nagyhatalomnak látja, az USA-t viszont leáldozóban lévőnek, hacsak nem Trumpot választják meg elnöknek. Oroszországgal baráti kapcsolatot ápol, az EU-t viszont inkább ellenségének tekinti. A V4-eket már nem is számítja, és az ukránokkal és a szomszédainkkal is inkább hadban áll…
Ez mind belefér abba, hogy ő feje tetejére állítja a világot a valósághoz képest. Az ő fordított világképének része az is, hogy ő onnan vár fölemelkedést, ahol tulajdonképpen elég nagy problémák vannak. Például Kínában éppen az ingatlanbuborék pattan szét, ott áll a rengeteg félig kész lakás. Ez vitte magával a kínai gazdaságot egy darabig. Orbán ott szeretne hanyatlást látni, ahol éppen nincs, helyette viszont helytállás van.
És a miniszterelnök mit gondol Magyarország helyéről ebben a fordított világban?
Azt hiszem, hogy ő önmagát helyezi a világ közepébe, és nem az országot. Nagyon gyakran kiderül, hogy nem az ország pozícióiban gondolkodik, hanem a saját hatalmát nézi. Önmagát képzeli nagyon nagy aktornak...
Orbán világképe hogyan foglalható össze a nagyhatalmakról, az EU-ról, a V4-ekről, az ukránokról, a szomszédainkról?
Orbán Viktor világképe olyan, mint a délibáb, ő fordított világképet lát. A szövetségeseit látja ellenfeleknek, miközben veszélyes és távoli államokat lát barátoknak. Államok helyett pártokban gondolkodik. Például az USA helyett a republikánusok szélsőjobbját nézi, Franciaországból épp a héten fogadta Marine Le Pent Budapesten. Körülbelül ez határozza meg. A szélsőjobbhoz sorakozott föl. Egyetlen kérdés, hogy az Európai parlament két szélsőjobb csoportja közül melyikhez állna. Ő legszívesebben mindkettőhöz csatlakozna, de leginkább azt szeretné, ha a kettő egyesülne, csakhogy nem fognak.
Orbán Kínát felemelkedő nagyhatalomnak látja, az USA-t viszont leáldozóban lévőnek, hacsak nem Trumpot választják meg elnöknek. Oroszországgal baráti kapcsolatot ápol, az EU-t viszont inkább ellenségének tekinti. A V4-eket már nem is számítja, és az ukránokkal és a szomszédainkkal is inkább hadban áll…
Ez mind belefér abba, hogy ő feje tetejére állítja a világot a valósághoz képest. Az ő fordított világképének része az is, hogy ő onnan vár fölemelkedést, ahol tulajdonképpen elég nagy problémák vannak. Például Kínában éppen az ingatlanbuborék pattan szét, ott áll a rengeteg félig kész lakás. Ez vitte magával a kínai gazdaságot egy darabig. Orbán ott szeretne hanyatlást látni, ahol éppen nincs, helyette viszont helytállás van.
És a miniszterelnök mit gondol Magyarország helyéről ebben a fordított világban?
Azt hiszem, hogy ő önmagát helyezi a világ közepébe, és nem az országot. Nagyon gyakran kiderül, hogy nem az ország pozícióiban gondolkodik, hanem a saját hatalmát nézi. Önmagát képzeli nagyon nagy aktornak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.