Szerző: MÉSZÁROS R. TAMÁS
2023.10.26.
Bár utólag könnyű azt mondani, hogy mindez előre látható volt, a történelmi tapasztalatok alapján egyáltalán nem meglepő a magyar gazdasági teljesítmény alakulása. Legalábbis Manuel Funke, Moritz Schularick, Christoph Trebesch, a Kieli Világgazdasági Intézet, a párizsi Sciences Po, illetve a Bonni Egyetem kutatóinak egy 2022-es tanulmánya alapján, amely azt állítja: statisztikailag igazolható, hogy a populista vezetők által irányított országokban idővel látványosan meginog a makrogazdasági stabilitás, leromlanak a gazdasági intézmények, gazdasági dezintegráció indul, és ennek következtében 15 éves távlatban tíz százalékkal csökken az egy főre eső bruttó hazai össztermék (GDP) a nem populista fejlődési pályához képest, miközben a populista ígéretek ellenére az egyenlőtlenségek sem csökkennek.
Funke, Schularick és Trebesch adatelemzéséből az is kiderül, hogy a populista rendszerek aránya sosem volt olyan magas, mint az elmúlt években: 2020-ban az általuk vizsgált 60 ország negyedében voltak hatalmon populisták. Az adatsor alapján ahol egyszer megveti a lábát a populizmus, ott gyakran tartós marad, sőt az is jellemző, hogy az ilyen helyeken idővel a populizmus jobb- és baloldali változatai váltogatják egymást.
Ugyanakkor Magyarország környékén a populizmus furcsa előfordulásaira is van példa: Lengyelországban például (rövid távú) konjunktúra kísérte a populizmus térnyerését, ugyanakkor a lengyel kormánypárt az életszínvonal-javulás ellenére is belebukott a dologba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.