Szerző: ARATÓ ANDRÁS
2023.10.18.
Most még a gimnasztyorka elég, de ha beköszönt a hideg, az igazi, nem csupán az előszele, egyelőre Petinek elég egy kötött sapka a folyóparti futáshoz; hanem beköszönt az a jó kemény, valódi orosz, akkor jöhet az usanka is; mostan viszont összetettek a körülmények, Vologya, összetettebbek mint valaha, aminek az „oka nem más, mint a katonai művelet és a vele járó szankciók”, utóbbiakat mi ellenezzük, sőt, mink sosem akartunk ellenségesnek lenni Oroszországgal szemben, még 48-ban meg 56-ban sem, pedig akkor a különleges katonai műveletek még közelebb zajlottak hozzánk, mint a mostani, konkrétan nálunk, az országunkban, városainkban, lakásainkban, mink viszont igazán akarjuk a békét, és köszönjük neked, Vologya, hogy adol nekünk atomot meg gázt, utóbbit megszereljük családon belül, és beszélgessünk még, mert beszélgetni jó veled, nemcsak a kétoldali párbeszéd, hanem a gazdaság szintjén is; és minékünk eszünkbe sem jutott, hogy közöd lenne a Hamasz-támadáshoz, amit mi egyelőre terrorizmusnak nevezünk, amíg mást nem kérsz szépen, szelíden, ahogy szoktad; igen, beszéltünk a PiSisekkel, nem úgy van az, ahogy ők látják néhány jelentéktelen ukrán város, kórház, közért összeomlását, gyerekek jobb környezetbe szállítását, mert arról nem te, akinek oly békés a természete, nem te tehetsz róla, hanem a háborúpárti Biden, meg Brüsszel, meg a dollárbaloldal, meg az ukránok, akik provokatívan egyszerűen ott vannak, de hiába beszéltünk nekik, pedig alapvetően jó nertársak ők, mármint a lengyel nertársak, csak hát megbuktak, visszajött a Tusk, Gyurcsány nem fog, nem lesz újabb vacsora náluk, csináltunk viszont neked egy Ficót, úgyis mindjárt itt a karácsony; nem, nincs itt most velem a Matolcsy Gyuri, ő most a vödröcskéivel van elfoglalva, a Parraghot hoztam magammal, hol vagy, Laci? – ja, lehet, hogy otthon felejtettem, reszkethetnek a betörők Pesten; pedig benne megbízom, nem ért semmit, nehéz lesz nélküle, de ha már így alakult, majd én tárgyalok a Bank of China elnökével, úgyis a családi vagyonról van szó, tudod, a Seuso, a zsolnai porcelán, hatvan kastély, Gellért és egyéb csecsenbecsék; a szerbek oda-vissza megvoltak, nem kell más semmi, boldog a nép, övé minden, ami nem az enyém, adtam neki stadionokat, telefont, inflációt, annyi elég is neki, szeretnek is, jobban mint Horthyt és Rákosit együttvéve, nálam talán csak téged szeretnek jobban, meg Hszi apót, akitől egyetemet kapnak, meg szárazelemet, kisvasutat majd csak később, a boldogságot be kell osztani; a telefont, azt hiszem azt megtartom magamnak; egy a Kína meg a jelszónk, tartós béke, állj közibénk; de mondd a lényeget, család jól van-e, a gyerekeknek van-e lábuk, úgy értem, saját, mert én ha egyvalamiben következetes vagyok – ezt a szófordulatot mi magyarok úgy hívjuk, hogy költői túlzás, hiszen, te tudod a legjobban, én mindenben következetes vagyok, legyen az liberalizmus, konzervativizmus, bal-jobb, ruszkik haza – gyertek vissza, szóval a gyereknevelés, abban szigorú vagyok, tanulják meg a problémákat megoldani hátszél nélkül, mondhatom, szép eredményeket értem el e téren is – Vologya, de jó volt veled itt beszélgetni egy nyugodt helyen, ahol nem tartóztatnak le téged, mint körözöttet valami mondvacsinált háborús bűntett ürügyén, hisz’ katonai műveletről beszélünk, no de száz szónak is egy a vége, gyerünk a kantinba, mert kihűl a kacsa, a világbékét könnyebb megoldani, ha teli a pocak, legyen az bármekkora is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.