Szerző: LUKÁCSI KATALIN
2023.10.06.
„A 2020-as kibocsátáscsökkentési céljaink nem okoztak nagy kihívást az ország számára. Jelenleg azért nagy a támogatottsága az éghajlatvédelmi politikának, mert eddig nem kellett túl nagy erőfeszítést tenni” – jelentette ki Csernus Dóra. Ez a jelenség nem magyar sajátosság, hanem a posztszovjet térség egészére vonatkozik az EU-n belül. Ebben a régióban ugyanis a rendszerváltáskor összeomlott a legnagyobb szennyezőnek minősülő nehézipar, így sehol sem kellett komoly átálláshoz hozzálátni. „Most lépünk át egy olyan klímapolitikai érába, ahol viszont már mindenkinek kell erőfeszítést tenni, és bizony meg fogjuk érezni a saját életünkben” – vetítette elő a szakértő, ez azonban nem kell, hogy feltétlenül fájjon, tette hozzá. A gazdaságunknak ugyanis vannak olyan szegmensei, amelyeket úgyis klímabaráttá lehet alakítani, hogy az egyben az életminőségünket is javítja.
A történeti posztszovjet meghatározottságokon túl azonban az energiafelhasználás szempontjából komoly különbségek is vannak a térségben. Lengyelország például előnyben részesíti a szenet, míg nálunk a villamosenergia-termelés csaknem felét egy nukleáris erőmű, azaz Paks adja. Továbbá meghatározó különbség az is, hogy könnyebben váltanak megújuló energiákra azok az országok, amelyek tenger kijárattal rendelkeznek. A tengeri szélenergia ugyanis jelentékenyebb, mint a szárazföldi. Valamint az energiabehozatal lehetőségi köre is szélesebb, amennyiben egy államnak van tengerpartja. Ezért is jelentett hazánk számára nagyobb kihívást az orosz gázimport csökkentése – vázolta Csernus Dóra a magyar helyzet sajátosságát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.