A MAGYAROK JOBBAN ELFOGADJÁK, HA EGYESEK FELETTÜK ÁLLNAK, DE A RENDSZER MEGDÖNTÉSÉHEZ ELÉGEDETLENEK KRITIKUS TÖMEGE KELL

NÉPSZAVA
Szerző: FORGÁCS IVÁN
2023.10.22.

Az egyik vezető ártalmas, önkényesen irányít rossz célok felé, mégis bízunk benne. A másik odafigyel ránk, meghallgatja a véleményünket, erőtlennek, tehetetlennek tartjuk. A harmadik sikert hoz a cégnek, intézménynek, de elviselhetetlenül durva. A negyedik az elsőt utánozza, de benne nem bíznak. Az ötödik demokratizmusát kedvelik. És így tovább. Úgy tűnik, kiszámíthatatlan, ki mivel éri el beosztottak vagy egy ország támogatását, vagy éppen miért szavazzák le. Vagy mégsem az? Czifra Julianna vezető- és szervezetfejlesztő pszichológussal igyekeztünk körbejárni a kérdéskört.

– Nemrég Nyáry Krisztián Horthyt és Kádárt összevető Facebook-bejegyzésére úgy reagált, hogy a jelenlegi hatalom „ugyan­olyan kárt okoz az országnak, hosszú évszázadra”, mint ők ketten a XX. században. ­Miért gondolja ezt?

– Mint vezetés- és szervezetpszichológus úgy vélem, azok a vezetők, akiknek a hatása alatt hosszú ideig élünk, nagy jelentőséggel bírnak az életünkre. És egyértelmű, hogy 2010-től, a kétharmadnak köszönhetően, ismét óriási hatalom került a politikai vezetőink kezébe. Ami jó ideig még bizonyára így is marad, mert Orbán Viktor nem államot kormányoz, hanem rendszert épít. A XX. században láttuk, hogy egy rendszer kiépülése több évtizedig is eltarthat, és generációkon át fennmaradhat.

– Sokak szerint jó rendszert épít. A nagy hatalom és a jó rendszer kizárja egymást?

– Jó évszázada zajló vita a vezetéstudományokban, mennyire van a rendszer működésébe kódolva a hatalomgyakorlás módja, és mennyire múlik az a vezető személyén. A lényeges elem itt inkább az, hogy Orbán nem egyszerűen egy országot irányít, hanem a hatalomgyakorlásához épít rendszert, ami nem választható el az ő személyes, hosszú távú ambícióitól.

– De mivel okoz kárt? Már önmagában ezzel?

– Igen, mert a cél egy autoriter hatalom erősítése. Olyan változtatásokat valósít meg az igazságszolgáltatásban, a médiavilágban, amelyek egyre inkább megnehezítik a társadalmi kontrollt. Ez fokozatosan egyeduralomhoz vezet, hiszen eltűnnek a rendszerből azok a fékek és ellensúlyok, amik a hatalomgyakorlásának az útjában állnak. Köztudott, hogy a hatalom korrumpál. Az abszolút hatalom pedig abszolút korrumpál. Papíron demokratikus az országunk, de működését tekintve egy autoriter rezsimben élünk. A kérdés csak az, hol helyezzük el a demokratikus-autoriter spektrumban, minek definiáljuk a jelenlegi berendezkedést. A szakemberek régóta vitáznak róla. Mindenesetre tudomásom szerint a világon a miénk az egyetlen „demokratikus” állam, ahol egy párt négyszer egymás után biztosított magának kétharmados többséget a törvényhozásban. Amikor tavaly, amerikai tanulmányutam során erről beszéltem nemzetközi fórumokon, először csak néztek rám, aztán elkezdtek nevetni a külföldiek. Mert ez felfoghatatlan, ilyen nincs! Mi zajlik nálunk? Minek a jele ez? – kérdezték...

ITT OLVASHATÓ