Szerző: KARDOS ANDRÁS
2023.10.06.
Ha tisztábban akarjuk érteni, hogy több mint egy évtizede milyen rendszerben élünk, továbbá hogy miért élünk még mindig benne, valamint hogy miként tudnánk egy másik rendszerben élni, akkor ehhez három kérdést kell feltennünk. 1. Milyen az a rendszer, melyet Orbán kialakított; 2. milyen eszközökkel és hogyan tudta meggyőzni a választók felét arról, hogy ez minden világok legjobbika; 3. hogyan lehetséges ettől a rendszertől megszabadulni, hogy lehet tehát három évtized után ismét rendszert váltani.
Jelen írásban, miután számomra az első kérdést már meggyőzően megválaszolta a Magyar–Madlovics szerzőpáros, ezt most csak röviden felidézem, tekintve hogy elméletüket, noha szerte a világon igen népszerű, valaminő oknál fogva itthon tartózkodás fogadta. Ezután a 2. kérdésre próbálok meg választ adni. Arról a „nyelvi fordulatról” kell számot adni, amellyel a maffiaállam, vagyis az orbáni diktatúra hatalma megteremtése és megőrzése érdekében átalakította nyelvünket egy ideológiaalkalmazó instrumentummá. A 3. kérdést itt nem fogom tudni megválaszolni, mégis az írás végén kísérletet kell tennem arra, hogy az új rendszerváltásnak legalább az általam kívánatosnak tartott irányát megmutassam.
Az orbáni diktatúra általam ismert legjobb és legpontosabb leírása Magyar Bálint maffiaállam-elmélete, s mivel ezt a több könyvben is megírt értelmezést én elfogadom, ezért csak röviden idézem a maffiaállam meghatározását Magyar és Madlovics egyik könyvéből (Kis posztkommunista rendszerhatározó) azzal, hogy Magyarék nem pusztán a magyar rendszer, hanem az egész posztkommunista világ leírását is adják, melynek egyik speciális formája a maffiaállam. „A maffiaállam (...) – mint szervezett felvilág – a patriarchális családfő jogosítványai érvényesülésének kísérlete egy ország szintjén, a demokrácia intézményrendszerének kulisszái között, az államhatalom megszállásával és annak eszköztárával. A maffiaállam ugyanazt a meghatározó szociológiai sajátosságot testesíti meg, mint a klasszikus maffia, csak más kontextusban: a patriarchális család immár nem kihívója az állami szuverenitásnak, hanem a birtokosa. Amit a klasszikus maffia a fenyegetés, a zsarolás és – szükség esetén – a véres erőszak eszközeivel ér el, azt a fogadott politikai család a maffiaállamban az állami erőszak vértelen eszközeivel biztosítja.”
A rendszernek ez a leírása korrelál a szintén Magyarék által írott másik könyvük patronális autokrácia fogalmával, amellyel Magyarék elfogadják Kornai János és Kis János az autokrata áttörésről adott elemzéseit. Ez egy koherens és pontos elmélet, olyannyira, hogy én magam a maffiaállam fogalmával lényegében megérteni vélem ezt a diktatúrát. Fontos a diktatúra szó, ugyan az előbb említett szerzők ezt nem használják az orbáni önkényuralom leírására, én azonban azt gondolom, hogy nem kifejezetten politológiai szakértelmezés esetén (és az enyém sem az) nyugodtan használható a diktatúra is, ugyanis ez lényegében szinonimája az autokráciának és a maffiaállamnak, noha nem a múlt századi totalitárius diktatúrákra értem, hanem a XXI. századi önkényuralmakra, ezért hasznos és közérthető kifejezésnek tartom, már csak azért is, hogy ne kelljen minden alkalommal elmagyarázni, hogy pontosan mire is gondol az ember.
A kérdés most már csak az, hogy ezt a diktatúrát vagy maffiaállamot hogy volt képes Orbán és a Fidesz olyannyira „eladni” a népnek, hogy a szavazók uszkve fele évtized(ek) óta rajong Orbánért, és azért a kormányért, amely a jogállam felszámolásával nyilvánvalóan a „patrónus–kliens” rendszerben a fogadott család gazdagodását és hatalmát növeli...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.