A KÖZÉPEN ÁLLÓ LÓ

REZEDA VILÁG
Szerző: Rezeda
2023.10.18.

Igazából arról kellene írni, mit keresett megint Putyin valagában Orbán Viktor, ám ez egyáltalán nem érdekes. Csak az idegeskedés meg elborzadás, sírás-zokogás, hát, a francokat, egyszer a rohadt életben érezzük már jól magunkat. Köszönöm. Lopásról lesz azért szó, mert valahogyan úgy adódik ebben az országban már, hogy akárhová is nyúlunk, bármerre nézünk, mindig csak ez jön elő direktben vagy csupán a kredenc mélyiről.

És még arra is ügyelünk jókedvünknek ezen az elcseszett napján, hogy ne a nemzet veje tíz-, meg százmilliárdjairól essék szó, még csak nem is a nemzeti gázszerelőről hasonló tételekben, mert azt mondja a nagyérdemű netán: uncsi. És legközelebb nem vesz jegyet esetleg az előadásra, ahol mi, a bohóc adjuk elő a világszámot napra nap. Szaros kétmillió ihletett meg bennünket máma, meg egy kis föle, de az szóra sem érdemes.

Igaz, a kétmillió sem volna, ha nem arra költődik, amire, ami viszont, hogy fokozzuk a várakozó izgalmakat dobpergés közepette: világszám, hogy az ember leül, kézbe veszi a pattogatott kukoricát, és azt ordítja az őt elmozdítani óhajtók arcába, hogy a nyála fröcsög, miszerint innen ő el nem megy. Itt döglik meg, amikor erőt vesz rajta a fékezhetetlen, zokogással vegyes röhögés, hogy hullik a könnye csuklásig, hogy aszongya: a kurvaéletbe.

Sőt, hozzá teszi még toldásul és nyomatékosításképpen, hogy aztarohadtkurvaéletbe. És ezzel már úgy-ahogy elégedett, de azért nem egészen. No most, mert van nekünk egy MVM-ünk, aki (ami) olyan, mint valami jóságos, rohadt gazdag nagybácsi, egy dollárpapa vagy fejőstehén, ez egyre megy, de úgy szórja a pénzt, aminek bizonyosan jobb helye is lehetne, mintha tényleg nem lenne holnap. Bár innen nézvést, ahol a bohóc csücsül, lehet, tényleg nincs.

Azonban ma még elképzeljük, midőn a pénzt kapó alany töri a fejét, hogy mire kérjen. A világ végtelenségében épp ebből fakadóan a kérési lehetőségek száma is végtelen. Összefoglalva tehát: arra kér a delikvens, amire csak akar, illetve amire nem szégyell. Más szemszögből a pénzt osztó MVM is megvizsgálja tán, mire ad, hacsak nem érkezik hozzá tételes lista a Karmelitából. De még ez is lehet, viszont éppen ez nehezen indokolja a végeredményt.

„Ló mediálta önismereti műhely” – egy bizonyos Geréby Kúria kért és kapott ezen a jogcímen kétmillió kétszázezer támogatást – soha vissza nem térítendő -, s mi magunk most ezen a ponton elmerengünk egy pöttyet a világ ostobaságán, és ebből fakadó aljasságán. Hogy kér ezzel az indokkal, az a kisebbik rossz, mert miért ne, próba szerencse, node kapni is. Elképzeljük az MVM csinovnyikját, aki iktatja és jóváhagyja, meg utalja a ló mediálta önismeretre a dellát.

Nem lennénk a bőrében, igaz, a magunkéban sem, csak ez a megveszekedett jókedvünk tart már benne a bürkénkben, ahogyan elképzeljük a lovas mediációt. Ez a mediáció konfliktuskezelő technika vagy bigyó, amikor két fél vitájában azt lerendezendő egy harmadik fél (a mediátor) közbelép, segít megtalálni a megfelelő vagy éppen örömteli megoldást. A mediare jelentése középen állni, ezért mi most egy lovat képzelünk, aki nyugtatja a feleket.

Középen áll a négylábú, fején esetleg kalap, és halk szóval terelgeti az embereket a helyes út felé. Le is bunkózhatnak, hülye vagyok és nem értem, a pénzt igénylő ugyanis azzal érvelt, hogy kaphasson: ez valami terápiás dolog, hogy a ló jelenlétében megnyílnak a delikvensek, amit én elhiszek, és alá is írnék, de minek ehhez a kétmillió és mire. Elvesztettem egyébként a föntebb még megvolt széles jókedvemet, már csak az üszkös romjai maradtak.

Hiába nézem a lovat a kalapban középen, ha eszembe jut éppen Iványi. S bár a ló mediálta önismereti műhely még arra sem méltó, hogy egy lapon legyen említve vele, itt, és ezen a ponton arra éppen jó, hogy az ember visszatérjen az eszméléséhez, és újult erővel mondja zokogvaröhögve halásikollyal elgyest, hogy a kurvaannyukatezeknek. S mindez bővíthető, ragozható gusztus vagy a felindultság foka szerint.

ITT OLVASHATÓ