A KORMÁNY DOLGA NEM AZ ADOMÁNYOK ELLENŐRZÉSE LENNE, HANEM HOGY FÖLÖSLEGESEK LEGYENEK AZ ISKOLÁKBAN

MÉRCE
Szerző: KISS SOMA ÁBRAHÁM
2023.10.11.

A múlt héten futott körbe a sajtóban a hír, hogy Pintér Sándor minisztériuma szorosabb gyeplőn tartaná az oktatási intézményeket. Ennek jegyében a Klebelsberg Központ a felügyelete alá vonná az egyes iskoláknak juttatott adományokat, és az értéküktől függően a tankerület vezetője vagy a KK elnöke dönthet az elfogadásukról és felhasználásukról.

A Népszava cikkéből kiderül, hogy a tankerületi fenntartásában lévő köznevelési intézményeknek és a tankerületi központoknak szánt adományokról bruttó kétmillió forint érték alatt a tankerületi központok igazgatói dönthetnek, kivéve, ha az adományozó természetes személy, civil szervezet, illetve nem belföldi önkormányzati vagy állami többségi tulajdonban lévő gazdasági társaság. Ha az adomány értéke meghaladja a bruttó kétmillió forintot, továbbá ha az adományozó például természetes személy vagy civil szervezet, az adomány elfogadásáról a KK elnöke, Hajnal Gabriella dönt. A felsorolt adományozók esetében mindegy, milyen értékű az adomány, minden esetben a KK elnöke jogosult dönteni. Az adomány lehet forgalomképes ingatlan, ingó dolog, pénzösszeg, szolgáltatás, munkavégzés, esetleg egyéb kedvezmény, támogatás, juttatás vagy ajándék.

Hajnal Gabriella valószínűleg jelentős mértékű pluszmunkát vállalt magára, hogy az állam mindenre kiterjedő, rendfenntartó kontrollját megerősítse.

Kiváltképp igaz ez a tanévkezdés körüli időszakokra, amikor jellemzően számtalan helyről – sok esetben a diákok szüleitől – kapnak támogatást az iskolák, hogy be tudjon indulni a tanév – ezzel potenciálisan kitűnően tudják fegyelmezni az esetlegesen „renitens” iskolákat.

De miért állhat fenn egyáltalán ez a helyzet?

Ahogy Tóth Csaba kollégám írta a tanévkezdés alkalmából,

az állam bizonyos tekintetben gyakorlatilag kivonult az oktatási rendszer fenntartásából.

Vagyis – mint arról minden évben szemléletes beszámolók látnak napvilágot – számos helyen a szülőknek, iskolai közösségeknek kell megteremteniük az oktatás materiális feltételeit, miután az állam nem látja el ezt a feladatát. Sőt, olybá tűnik, mintha még számolna is azzal, hogy ha nincs kréta vagy hullik a vakolat, akkor a szülők majd úgyis megoldják jobb híján okosba’.

Az ugyanis láthatóan jobban érdekli a döntéshozókat, hogy a gyerekek ne részesülhessenek szexuális felvilágosításban, ne adj’ isten homoszexuális emberekkel beszélgessenek arról, miért nem baj, ha valaki a saját neméhez vonzódik, mint az, hogy rendben legyen az infrastruktúra, és végső megoldásként ne kelljen, ad absurdum konténerekben tartani az órákat...

ITT OLVASHATÓ