A GRÚZIAI PARTI

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2023.10.13.

Az izraeli háború harmadik napján Szijjártó külügyes drámai hangú videóval szórakoztatta (rémisztgete) a mimagyarokat a kimenekítési hadműveletekről, amelyek folyamatban vannak, de rohadtul titkosak. Szijjártó azt mond, amit akar, a mimagyarok pedig azt szopnak be, amit elébük raknak. Most éppen ezt, hogy kormányunk legfőbb gondja abban a pillanatban a háborús övezetben rekedt honfitársak kimentése, amihöz viszont – mint kiderült – nem állt rendelkezésre szállító készség. Ez pedig repülő volna, mert Izraelből hazabiciklizni bajos.

Röpcsi azonban épp azokban az órákban, amikor a videóban Szijjártó olyan hangosan visítozott, nem állt rendelkezésre, mert a honvédségi nem is kormánygépeknek – amelyek vásárlásakor pont az ilyen helyzeteket hozták fel indokként – más dolga akadt. Grúziába vitték Orbánt és b. nejét vacsorázni, illetve az egész sleppet, amit kormánynak neveznek. Tulajdonképpen kihelyezett kormányülést tartottak Sztálin szülőhazájában, a három röpcsi pedig velük sürgött és forgott, míg Szijjártó a videóban hisztizett. Ennyit a fontossági sorrendekről.

Hogy vérlázító-e vagy sem a veszélyben lévő magyarokat ilyen látványosan leszarni, azt mindenki döntse el maga, van, akinek ez bizonyára megfelel, sőt, szimpatikus is. Mint amiképp szintén melengetheti a szolgai lelkeket, ha Orbán vacsorájáról nézhetnek videót, amit Tbilisziben a Bioli Hall étteremben fogyasztott el a grúz elnöki pár és Lévai Anikó társaságában, miközben szólt a kellemes jazz. Ennek az egésznek nagyon rossz üzenete van, és a félreértések elkerülése végett nem az, hogy milyen nagy ember is ez a mi vezetőnk.

Hanem, hogy miféle. Mert túl a repülők, a kimenekítésre váró magyarok – és amúgy az egész redves ország – gondjain, azt azért jegyezzük meg, hogy állítólag háborús veszélyhelyzet van, és akkor a komplett kormány miniszterelnököstül Grúziába indul szórakozgatni, voltaképp irányítatlanul hagyva az országot a vészek között. Vagy nincs is vészhelyzet – mint ahogyan tényleg nincs -, és a különleges jogrend egészen másra szolgál, és ma már tudjuk, hogy mire. Ettől azonban, mint ahogyan a grúz kirándulástól sem, az országnak jobb nem lesz.

De kitetszik, hogy ilyen igyekezet – mármint az ország felvirágoztatása – soha nem is létezett, a hatalom, főleg a kétharmados, egészen más célokra kellett, aminek a kiteljesedését ez a Tbilisziben elköltött vacsora szimbolizálja. Ahol Orbán valakinek érezheti magát. A kiürített étteremben a zenekar csak neki játszik, hozzák a számolatlan fogásokat és a jó boroktól teli pohár halkan csilingel. Ezek Orbán életének ormai, ez az, amire suttyó kölyökként vágyott, és most végre megkapta. Orbánnak nagyon rossz álmai vannak, amelyek kezdenek beteljesedni.

Egyébiránt ugyanez a szellem lengedezte be augusztus 20-án a Karmelita erkélyét is, ahol pedig ő adott fogadást egy egészen válogatott társaságnak szintén azt igazolandó – diplomáciai nagyüzemnek titulálva a selejtes bulit -, hogy ő milyen nagy, fontos és megkerülhetetlen ember. Ezek az aktusok, ahogyan ez a grúz vacsora is, Orbán egóját szolgálnak karban tartani, amit más eredmények egyáltalán nem képesek, mert a való, számokkal leírható világban a teljesítménye látványosan megbukott. Immár Románia is lehagyott minket.

A GDP-ben előzött meg, ami pont e vacsora tájékán derült ki. S bár a magunk részéről ezt a mutatót, mivel a lakosság ebből vajmi keveset érez, nem sokra tartjuk, a Grúziában piknikező kormánynak azonban fontos volt eddig, mert lehetett a számokkal hencegni. Szóval épp emiatt lehetett nagy gyomros, hogy a lenézett, szőröstalpúnak becézett románok, akiknek a miniszterelnöke nem vacsorálgat kisfilmeken, lehagyott minket. Ezek a rohadt számok keserítik meg az ember (Orbán) életét, ami ellen tenni szinte képtelenség, de azért lehet.

A román összehasonlítás előtt még kijött a KSH adata a magyar GDP-ről, amit mindenki láthatott, s ez olyan érzékenyen érintette kormányzó nagyjainkat, hogy azt a KSH-s osztályvezetőt, aki ezekért a számokért felelős, azonmód rúgták ki, mint annak idején a vihart rosszul jósoló meteorológust. És ezek az aktusok azért erőteljes jelzések a hatalom gyakorlásának minéműségéről, de ezt ezúttal és ezredszer nem látjuk el lehangoló jelzővel, mert most már minek. Teljesen fölösleges több szempontból is.

Viszont azt is látjuk, nem történt semmi voltaképp. Hadházy képviselő megint leleplezte jó szokása szerint ezeknek az aljasságát. Ami azért fájhatna, hogy Orbán bulija fontosabb, mint a háborús övezetben rekedt magyarok élete, de, mint kitetszik, ez sem rendít meg senkit, sőt, még az ordítás ingerküszöbét sem lépi át. Meg fogunk dögleni? Meg, bizony, de kit érdekel, ha imádatunk tárgyáról filmeket nézhetünk, amint zabál szolíd zenére, s látjuk azt, mekkora nagy ember is ő, s azt hisszük, akkor a korgó gyomrunkkal vele együtt mi is. De nem.

ITT OLVASHATÓ