Szerző: BRÜCKNER GERGELY
2023.09.09.
Anna többdiplomás, kifejezetten képzett nagymama, akinek a családjában még banki munkatárs is van. Tökéletesen tisztában volt vele, hogy telefonos érdeklődésre nem szabad megadni az érzékeny ügyféladatait. Ennek ellenére számára rendkívül jelentős, többmilliós összegtől szabadították meg a csalók.
Az eset úgy történt, hogy felhívták telefonon látszólag a bankjától, hogy éppen gyanús mozgások látszanak a számláján, erősítse meg, hogy ő utalt-e éppen most 170 ezer forintot. Mondta, hogy nem, mire a magát ügyintézőnek kiadó csaló közölte, hogy akkor nagy baj van, csalók jutottak be a rendszerbe, és gyorsan fel is ajánlotta, hogy akkor az adatok megadása után biztonságos számlára tudja terelni a pénzt.
A szituációban az volt a döbbenetes, hogy Anna többször is határozottan elutasította az adatai megadását, de a 40 perces (!) telefonbeszélgetés során a csaló mégis olyan pszichológiai helyzetet tudott teremteni, olyan sikeresen vázolta fel a még nagyobb károkozás rémképét, hogy miközben Anna végig bizonytalan volt, végig gyanakodott, mégis annyira felerősödött a félelme, hogy végül csak megadta az érzékeny adatait.
Az összeg nagy volt, de – másokkal ellentétben, akiknek így elviszik az életük megtakarításait – anyagilag nem rokkant bele, családtagjai segíteni tudtak. Ugyanakkor egy ilyen távolról végrehajtott betörés tényleg sokkal súlyosabb károkat tud okozni, mintha a betörő feltúrja a lakást, és képeket, elektronikai cikkeket, esetleg készpénzt visz el. Ám az átverés érzelmi része fájóbb volt, a bizalom, az önbizalom és az önbecsülés elvesztése nehezebben volt feldolgozható, hosszú hónapokig tartott, hogy Anna már ne rezzenjen össze, amikor megszólalt a telefonja. A bank nem térített semmit, hiszen az ügyfél – az ismert figyelmeztetés ellenére – valóban önként adta meg az adatait...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.