Szerző: SZILÁGYI ÁKOS
2010.
A szerző ajánlása az olvasónak:
Mivel e kis könyv szerzője nem akar zsákbamacskát árulni, úgy véli, legjobb, ha mindjárt az elején töredelmesen bevallja: zsákbamacskát árul. A macska, amely a zsákban rugdalózik − a populizmus; a zsák pedig − a paródia. Igaz, nem egészen abban az értelemben, ahogyan a „paródia” szó a retorikai és poétikai kézikönyvekben szerepel, miszerint az mások olyan utánzása, amely túlzás, elrajzolás, fölnagyítás révén komikussá, nevetségessé, groteszkké teszi azt, ami bennük komoly. A populizmus esetében ez − és félreértések elkerülése végett már a legelején szeretném leszögezni: ebben a könyvben nem történeti, hanem tipológiai értelemben használom a „populizmus” szót − annál is nehezebb vállalkozás volna, mivel a minden irányú túlzás a populista nyelvezetben olyan fokot ér el, hogy az már túlzás, vagyis önmagában parodisztikus hatású.
A populizmus nyelvként − retorikai klisékben, pregnáns stilisztikai jegyekben, narratív szerkezetekben, előítéletes sztereotípiákban − megalvadt politikai észjárása és démoni - kus politikai képzeletvilága egyfelől mindig a paródia, más - felől a giccs határán mozog, minthogy ennek is, annak is lényegéből fakad a minden határon túlmenő, elképesztő, lenyűgöző, hátborzongató, szépségesen szép túlzás...
Tartalomjegyzék
Mivel e kis könyv szerzője nem akar zsákbamacskát árulni, úgy véli, legjobb, ha mindjárt az elején töredelmesen bevallja: zsákbamacskát árul. A macska, amely a zsákban rugdalózik − a populizmus; a zsák pedig − a paródia. Igaz, nem egészen abban az értelemben, ahogyan a „paródia” szó a retorikai és poétikai kézikönyvekben szerepel, miszerint az mások olyan utánzása, amely túlzás, elrajzolás, fölnagyítás révén komikussá, nevetségessé, groteszkké teszi azt, ami bennük komoly. A populizmus esetében ez − és félreértések elkerülése végett már a legelején szeretném leszögezni: ebben a könyvben nem történeti, hanem tipológiai értelemben használom a „populizmus” szót − annál is nehezebb vállalkozás volna, mivel a minden irányú túlzás a populista nyelvezetben olyan fokot ér el, hogy az már túlzás, vagyis önmagában parodisztikus hatású.
A populizmus nyelvként − retorikai klisékben, pregnáns stilisztikai jegyekben, narratív szerkezetekben, előítéletes sztereotípiákban − megalvadt politikai észjárása és démoni - kus politikai képzeletvilága egyfelől mindig a paródia, más - felől a giccs határán mozog, minthogy ennek is, annak is lényegéből fakad a minden határon túlmenő, elképesztő, lenyűgöző, hátborzongató, szépségesen szép túlzás...
Ajánlás az olvasónak
Előhang
Első fejezet
Mese a meséről
Második fejezet
Álom az igazságos megtorlásról
Harmadik fejezet
A Történelem Rögtönítélőszéke
Negyedik fejezet
A populista nem alkuszik
Ötödik fejezet
A bűnös elit
Hatodik fejezet
A Test Papja avagy a Gyógyító Király
Hetedik fejezet
Tiszta kezek avagy a Megtisztított Ország
Nyolcadik fejezet
Beűzetés a Paradicsomba avagy a szükséges regresszió
Kilencedik fejezet
Az igazság mint a hazugság legfelső foka
Tizedik fejezet
A tettek embere
Tizenegyedik fejezet
A Nagy Félelem
Tizenkettedik fejezet
A Több-Mint-Politikus és a Több-Mint-Párt
Tizenharmadik fejezet
Az ezerarcú populizmus
Tizennegyedik fejezet
Leples bitang avagy a Kendőzetlen Igazságról
Tizenötödik fejezet
A legrövidebb út
Tizenhatodik fejezet
A trickster
Tizenhetedik fejezet
A populizmus komolysága
Tizennyolcadik fejezet
A Végső Győzelem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.