Szerző: MILLEI ILONA
2023.09.18.
Sokezren távoznak ismét az oktatásból a státusztörvény miatt, vagy minden marad a régiben? Merre tart a magyar oktatás, össze fog omlani? Ezek azok a kérdések, amelyek az utóbbi napokban, hetekben, hónapokban a leginkább felszínre bukkannak. Ami a legszomorúbb, hogy az igazi problémamegoldás, valódi válaszok helyett beindult az egymásra mutogatás. A kis magyar abszurd folytatódik, miközben nem is oktatási, hanem társadalmi katasztrófa fenyeget bennünket.
Ha az oktatáskutatók szemüvegén keresztül nézzük a pénteki demokrácia napi tüntetést (vagy bármelyiket), az új státusztörvényt – jogállási törvényt, pedagóguséletpálya-modellt, nevezzük is bárminek –, egészen más megvilágításba kerülnek a dolgok. Szerintük nem a tüntetésen résztvevők száma a fontos, hanem az, hogy elég hangos volt-e ahhoz, hogy visszhangot váltson ki a médiában. Ha igen, az már eredmény. Szerintük azonban arra senki se számítson, hogy a NER-rendszerében a pedagógusmegmozdulások miatt a kormány változtatna az oktatáspolitikáján.
Ha a kormány mégis reagál valamiképpen, akkor pont az ellenkezőjét állítja, mint például a pedagógus szakszervezetek. Az utóbbiak szerint 16 ezren hiányoznak a jó minőségű oktatáshoz, amit a kormány is pontosan tud, hiszen például visszahívja a nyugdíjas tanárokat, vagy képesítés nélkül enged embereket a katedrákra. Csakhogy Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára arról beszél: „az, hogy egy tanárnak nálunk három-négy gyerekkel kevesebbel kell foglalkoznia, mint a fejlett országokban általában, az azt mutatja, hogy elegendő pedagógus van egy jó minőségű magyar iskolarendszerhez.” Mintha süketek párbeszéde folyna, ahol a kormánynak nem az a fontos, hogy megoldjon egy helyzetet, hanem az, hogy szókaratéban győzzön. Médiafölényük révén pedig az ő szavuk messzebbre hallatszik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.