MAGYARORSZÁGON A SZEGÉNYSÉGNEK MÁR EZER ARCA VAN

NÉPSZAVA
Szerző: SIFTER JÓZSEF
2023.09.03.

Egyre több iskolázott magyar állampolgár is küzd a lecsúszás veszélyével, sőt, már ennek a többnyire vissza fordíthatatlannak tűnő folyamatnak a végéhez közeledik.

Néhány éve a Bevezetés a szociológiába című kurzuson a többi között arról beszéltem hallgatóimnak a szegénység fogalmának szociológiai értelmezése kapcsán, hogy Magyarországon a szegénységnek kezd női- és gyermekarca lenni. Arra utaltam ezzel, hogy a szegények táborának létszámát iskolázatlan nők és gyermekek kezdték el növelni.

Ma már a szegénységnek ezer arca van. Egyre több iskolázott magyar állampolgár is küzd a lecsúszás veszélyével, sőt, már ennek a többnyire vissza fordíthatatlannak tűnő folyamatnak a végéhez közeledik.

Ez nem csak azt jelenti, hogy például nem tud félretenni, nem tud elmenni még néhány napra sem nyaralni, nem tudja megvenni a szellemi táplálékához elengedhetetlenül szükséges szépirodalmat, hanem azt is, hogy szünetelteti vagy le is mondja a tévéelőfizetését, összegyűjti a fürdő vizét a vécé öblítéséhez,

ha van autója, akkor azt nem, vagy havonta csak egyszer használja, sorban áll a bevásárlóközpont standja előtt, ahova a lejárat közeli termékeket teszik ki. Nem engedheti meg magának, hogy – legalább jeles napokon, családi eseményeken – étterembe menjen, nem teheti meg, hogy ételt rendeljen, gyakran főz otthon-a hét több napjára is elegendő egytálételeket, az ételmaradékot nem dobja ki, hanem újrahasznosítja, s csak sóvárogva nézegeti a zöldségesek primőr kínálatát.

Ha fellapozzuk a hazai szegénység alakulásának történetét, akkor igazolva látjuk Ferge Zsuzsa állítását, hogy „a szegénység mindig volt, de nem mindig, vagy legalábbis nem minden formájában vált problémává, kihívássá, mozgósítóvá vagy beavatkozást kiváltóvá”. (Ferge Zsuzsa: Fejezetek a magyar szegénypolitika történetéből. Kávé Kiadó, 1998.) A szegénység okait kutatók szerint eltérő okok vezethetnek kialakulásához. Vannak, akik szerint a külső okok a meghatározók, azaz a gazdasági, társadalmi és a politikai környezet. Vannak, akik szerint hasonló súllyal bírnak a belső okok, azaz például a látott viselkedésminták, az erkölcsi beállítódások, az életkor, az aluliskolázottság, a képzetlenség, az egészségi állapot, a társadalmi szolidaritás hiánya.

Ferge Zsuzsa a szegénység alakulását vizsgálva öt történelmi szakaszt különít el. Az első szakasz kezdetének 1867-et jelöli meg, az ötödik végének pedig az 1980-as éveket. Az öt szakasz jellemzőit történelmi tanulmányaink során is megismerhettük. Az általa akkor még nem vizsgált következő – a rendszerváltástól napjainkig tartó, hatodik – szakasznak pedig a ma élők közül több millióan részesei is voltunk/vagyunk. Erre a szakaszra is igaz a fentiekben idézett állítás. A rendszerváltás óta eltelt több mint harminc évben többször is előfordult, hogy orvoslásért kiáltó problémaként, kihívásként jelentkezett a szegénység, és többször meg is történt a szükséges, de nem mindig elégséges beavatkozás. Volt, amikor a kiáltást ugyan meghallották az orvoslásra hivatottak, de úgy tettek, mintha nem hallanák, vagy nem a probléma lényegét akarnák orvosolni. Mintha ez utóbbi történne napjainkban is.

A rendszerváltástól napjainkig tartó időszakban legalább négy eseményt vizsgálhatunk a szegénység alakulásának a szempontjából. Ezek elemzését most mellőzöm, csupán néhány – amúgy már jól ismert – jellemzőjükről teszek említést. Főképpen azért, hogy lássuk, nem előzmények nélküli, hogy 2023 Magyarországán – ugyan változó mértékben, de a már csökkenő számú mélyszegénységben élők mellett – kiszélesedett azok tábora, akiket fenyeget a szegénység, a társadalmi kirekesztettség, a súlyos depriváció:...

ITT OLVASHATÓ