Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2023.09.08.
Vagyis Kukorica Jancsi egyetlen pillanat alatt felfogta, hogy nem csárdába, hanem rablótanyára talált betoppanni, és annak megfelelően viselkedett, az EP tényfeltáró bizottságának pedig bőven volt ideje, hogy erre az eleve nyilvánvaló eredményre eljusson. Biró Ferenc azt is mondta, hogy Magyarországon nem a rendszer korrupt, hanem az emberek korruptak, és evvel megint tökön ragadta a lényeget. Mi a rendszer? Egynemű vagy összetartozó dolgok, jelenségek bizonyos törvényszerűségeket mutató rendezett egésze, mármost azt a nyájas olvasónak is be kell látnia, hogy ezt a rendezett egészet nehéz volna elgondolnunk abban a pillanatban, amikor a kenőpénzt éppen zsebre rakni iparkodik.
Másfelől pedig tekintetbe kell vennünk azt a körülményt, hogy Magyarországon a nagypolitikával egylényegű szervezett bűnözés éppoly slendrián módon működik, mint minden egyéb, ám evvel együtt aránylag hatékonyan. Olaszországban a főbb ipari és szolgáltató vállalatok után a legnagyobb gazdasági forgalmat a maffia bonyolítja le. Negyvenmilliárd euróról van szó, ami az olasz bruttó hazai termék (GDP) két, azaz kettő százalékára rúg. Természetesen mi nem tudhatjuk, hogy vajon a magyar maffia, amely valójában a kormányzatunkkal azonos, a GDP hány százaléka fölött gyakorol ellenőrzést, de nyilvánvalóan a túlnyomó többsége fölött, a többit pedig szimplán hazaviszi. Ennek alapján pedig a legkevésbé se furcsálljuk, hogy országunk ott tart, ahol. Hogy képszerűen fogalmazzunk, a béka segge hozzánk képest valahol a sztratoszférában lebeg, és evvel nem dramatizáljuk a helyzetet, hanem inkább szépíteni iparkodunk. Már csak azért is, mert tudván tudjuk, hogy országunk gazdasági teljesítményét a háborúval összefüggő és felelőtlenül alkalmazott szankciók vágták haza. Azt a kérdést pedig, hogy a többi európai országgal mért nem tették ugyanezt, föl se tesszük, lévén a válasz eleve nyilvánvaló. Azért, mert az egész világ ellenünk fenekedik, nem bírván elviselni, hogy mindenkinél ennyivel jobbak vagyunk. Épp az OECD szíves közlése nyomán volt szerencsénk megtudhatni a minap, hogy a mienkhez hasonló teljesítményre, vagyis a GDP négy egymást követő negyedévben való folyamatos csökkenésére az OECD más országaiban példa nem akad. Igen ám, de az OECD más országaiban dolgozni is kell ám, szokták erre mondani önostorozásra hajlamos honfitársaink, úgyhogy lássunk erre vonatkozólag néhány adatot.
Az első öt ország, amelyekben a munkavállalóknak egy év alatt a legkevesebb munkaórát kell ledolgozniuk (a zárójelben a ledolgozandó munkaórák számával): 1. Hollandia (1379), 2. Németország (1413), 3. Norvégia (1426), 4. Franciaország (1476). 5. Dánia (1522).
Most pedig jöjjön a másik véglet, tehát azon országok listája, ahol a munkavállalók a legtöbbet robotolnak. 1. Mexikó (2250), 2. Chile (2047), Görögország (2032), 4. Oroszország (1981), 5. Magyarország (1980). Kommentár ehhez aligha kell. Ahogy nyilván ahhoz se, hogy a második negyedévben a gazdaság teljesítménye éves alapon 2,4, míg negyedéves alapon 0,3 százalékkal csökkent, s evvel az Eurostaton jelenleg elérhető 24 európai uniós tagország rangsorában a 23. helyet sikerült megcsípnünk. Más kérdés, hogy ezek az adatok nincsenek szem előtt, a mind sanyarúbb életkörülményei miatt illedelmesen háborgó hazafi ilyenekkel aligha találkozik, meg igazából nem is érdekelné. Ő inkább azt kívánja tudni, hogy mi, hol mennyibe kerül, a válasz pedig abban áll, hogy nálunk minden többe, mint azon szomszédainknál, akiket a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes évek folyamán oly jóleső érzés volt lenézni, és akiknek a sanyarú sorsa miatt oly nagy egyetértésben sajnálkoztunk. Most viszont azt kell tudomásul vennünk, hogy náluk ötven vagy akár száz forinttal is olcsóbb az üzemanyag, mint mifelénk, hogyhogy? Milyen alapon? És akkor most a kultúrfölénnyel mi van?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.