Szerző: MÉSZÁROS R. TAMÁS
2023.09.11.
Nem csoda, hogy Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter nemrég egy olyan erős publicisztikában harangozta be a kínai technológiai világuralmat, mintha szövegírója a kínai külügyminisztérium kommunikációs osztályának munkahirdetésére pályázott volna a művel.
Ugyanakkor ha az ember nem a Fidesz és/vagy a Kínai Kommunista Párt sajtójában követi a kínai gazdaság alakulását, hanem mondjuk az angolszász gazdasági oldalakon, akkor a fentiek helyett inkább olyan hírekkel találkozhatott, hogy „vége a kínai csodának”, „a negyvenéves kínai növekedés véget ért”, „a kínai gazdaságnak sürgős segítségre van szüksége”, „milyen súlyos Kína gazdasági lassulása?”, mélyül az ingatlanválság, önkormányzati adósságválság fenyeget, a defláció réme időzített bombaként ketyeg, az 1990-es évek óta stagnáló Japán sorsára juthat az ország.
Ha Nagy Mártont kérdezzük, a furcsa kettősség feloldása, hogy „egy Kína-ellenes félelemkeltés és az ország démonizálása zajlik a nyugati világban”. Egy ennél kevésbé koncepciózus magyarázat, hogy Peking hiába oldotta fel az év elejére hirtelen az összes járványügyi korlátozást, a kínaiak nem kezdték el szórni a pénzt, a növekedés nem robbant be, a makroadatok a járvány előtti állapotokhoz képest kifejezetten gyengék, és
elkezdtek beérni egyes, évek óta emlegetett gazdasági problémák, mint az ingatlanpiac túlnyújtózkodása és az önkormányzatok eladósodása.
A Kínát démonizáló nyugati imperialisták bánatára ez azért messze nem jelenti azt, hogy a nagy összeomlás tornácán állna a kínai gazdaság, de a jelek szerint a járvány előtti erős növekedéstől és Amerika leelőzésétől is egyre messzebb kerül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.