Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2023.09.28.
A vallási-felekezeti vonatkozásokat tartalmazó népszámlálási adatokat komolyan és alaposan szükséges elemezni, indulatok és mindenfajta zsigeri politikai előítéletektől mentesen. Itt most nem is erre vállalkozom, mindössze egy a népszámlálási kérdőív szakszerűtlenségéből következő hipotézisnek kívánok hangot adni.
A kérdőívben a feltett kérdés így hangzott: „Mi a vallása, felekezete?” A kérdés enyhén szólva problematikus, a minimális szakértelem híján van, ugyanis a vallás és a felekezet szavak egymás mellé rendelésével összekeveri, összekeverhetővé teszi a vallásosság spirituális tartalmát és az egyházi-felekezeti hovatartozás intézményesített vonatkozását, holott a fogalmak messze nem ugyanarra a tartalomra vonatkoznak.
Márpedig a jelenlegi regnáló politikai hatalmat nem a vallás spiritualitása foglalkoztatja, s messze nem annak a közjóban elfoglalt helye és szerepe, hanem kizárólag az egyházak, felekezetek, s ezek is csak annyiban, amennyiben szolgálólányai a fennálló hatalomnak. A hatalom ennek megfelelően premizálja és bünteti az egyházakat, juttat nekik, vagy elvesz tőlük. Az ismert példák mellett gondoljunk arra, hogy valamikor, amikor a Hit Gyülekezete a balliberális oldalhoz tűnt közelállónak, gúnyosan „bizniszegyháznak” nevezve és egyéb kriminális vádakkal illetve utasították el épp azok, akik ma, amikor a Hit Gyülekezete számító önérdekből ráállt a NER pályájára, s jól kiötölt módon a hatalmi szempontok szorgos és fegyelmezett kiszolgálójává vált, komoly anyagi támogatásban részesítik az egykor mélyen megvetett „bizniszegyházat”. És éppen ennek a támogatásnak köszönhetően él és virágzik a Hit Gyülekezetének médiabirodalma, hogy az ellenzékiség maszkját magára öltve, ám afféle jól ismert és gyakorta alkalmazott pszeudoellenzékiként manipulálhassa, s megtervezett módon befolyásolhassa az ellenzéki szavazók egy jelentős részét, legalábbis mindazokat, akik megszokásból, kényelemből, tájékozatlanságból, vagy azért, mert lassan egyedül már csak itt láthatnak ellenzéki politikusokat és megmondóembereket, továbbra is ellenzékinek szeretnék tudni ezt a menet közben familiárisan magánosított médiabirodalmat.
És mindezzel párhuzamosan gondoljunk arra, hogy a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, hiába végez emberfeletti karitatív munkát éppen az állam által az út szélén hagyott súlyosan hátrányos helyzetűek körében (lakhatás, egészségügyi ellátás, iskoláztatás stb.), kizárólag politikai okokból vált kegyvesztetté a MET, miközben a politikának oly kedves egyházak és felekezetek abszurd és irracionális többlettámogatást élvezhetnek, amelynek eredményeként, súlyos közpénzekből, a szemünk előtt születhetett meg a „luxuspüspök” (luxuslelkész, luxus vezető rabbi) eddig még nem ismert fogalma és tartuffe-i valósága.
Joggal feltételezhető tehát, hogy a választ ilyen-olyan okokból megtagadók sorában nem kis létszámban lehetnek jelen azok, akik vallásosak ugyan, de akik politikai, etikai vagy ízlésbeli okokból fakadóan elutasítják a hatalom fent említett, egyre szemérmetlenebb és gátlástalanabb gyakorlatát, vagy akik vallásukat még véletlenül sem kívánják azonosítani azokkal az egyházakkal és felekezetekkel, amelyeknek működési gyakorlatát éppen saját vallásuk legfontosabb hagyományával és értékrendjével találják tökéletesen ellentétesnek.
S hogy mindez mennyire így van, elkeserítő és elrettentő példa minderre, hogy miközben a politikai hatalom megállás nélkül azt hangoztatja, hogy Magyarország a világ legüldözöttebb vallásának, a kereszténységnek az őre és védőbástyája, aközben ugyanennek a hatalomnak a legönösebb politikai, gazdasági és ilyen-olyan módon felcímkézett financiális érdekei és megfontolásai, ha úgy adódik, gond nélkül felülírják a keresztény védőszent konstruált és imaginárius szerepét. Ez történt akkor, amikor „magasabb rendű okokból” fakadóan a keresztényvédő hatalom szabadon engedte és futni hagyta a keresztény bajtársát előre megfontolt szándékkal, aljas indokból és különös kegyetlenséggel lemészároló azeri katonát, hogy végül a kizárólag vallási megfontolásból gyilkoló véreskezű hóhért Azerbajdzsánba való hazatértekor nemzeti hősként ünnepelhesse az ottani keresztényüldöző diktatúra.
És pontosan ugyanennek lehetünk tanúi ma is, midőn a „keresztényvédő” Magyarország megvétózta az Európai Unió határozattervezetét, amelyben az EU tagállamai önmérsékletre kívánták felszólítani az azeri muszlim harcosokat, akik a hegyi-karabahi háború során, s a sok-sok évtizedes, rutinszerűvé vált gyakorlatuknak megfelelően vallási és etnikai tisztogatásokat hajtanak végre, részben a keresztény örmény lakossággal, részben pedig az egyedülálló és pótolhatatlan, évszázados-évezredes keresztény emlékekkel, templomokkal, temetőkkel stb. szemben.
Sokféle megfontolás tarthatta vissza mindazokat, akik válasz nélkül hagyták a népszámlálási kérdőív említett rubrikáját, a bizalmatlanságtól egészen a vallás átpolitizáltságából eredő félelemig. De a szakszerűtlenül megfogalmazott kérdés, amely óhatatlanul elmosta a különbséget a vallási és felekezeti hovatartozás között, a válaszadói vagy a választ megtagadó attitűdből akaratlanul rávilágított a Fidesz-KDNP politikájának egyik legálságosabb és legszemforgatóbb vonására.
A megkérdezettek szemet szúró sokasága, akarva vagy akaratlanul, mindenesetre helyesen hagyta megválaszolatlanul a feltett kérdést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.